Log in

I forgot my password



cBox

Latest topics

» Választható kasztok
by Jerobeam Wed Feb 06, 2019 2:14 pm

» A Veroniai Királyság
by Jerobeam Fri Feb 01, 2019 5:50 pm

» Mérnök
by Kultista Tündér Thu Jan 17, 2019 9:33 pm

» Felszerelés
by Kultista Tündér Tue Jan 15, 2019 2:15 pm

» Nekromanták
by Kultista Tündér Mon Jan 07, 2019 1:28 pm

» Szövetségesek
by Kultista Tündér Tue Dec 25, 2018 9:27 pm

» Utak
by Kultista Tündér Tue Dec 25, 2018 8:16 pm

» Kísértő
by Jerobeam Sun Dec 23, 2018 2:47 pm

» Arató
by Kultista Tündér Fri Dec 21, 2018 2:06 pm

Most active topic starters
Jerobeam
 
Kultista Tündér
 
XIII. Sixtus
 

Who is online?
In total there is 1 user online :: 0 Registered, 0 Hidden and 1 Guest

None

[ View the whole list ]


Most users ever online was 11 on Sun Feb 03, 2019 11:41 am
February 2019
MonTueWedThuFriSatSun
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728   

Calendar Calendar

QfA Discord

You are not connected. Please login or register

A Veroniai Királyság

Go down  Message [Page 1 of 1]

1 A Veroniai Királyság on Fri Feb 01, 2019 12:08 am

„Egy nyolcszáz éves birodalom hűsége erősebb bármely várnál.” – XI. Károly


Veronia első birodalma, valamint a mai napig a legnagyobb hatalommal és befolyással bíró királysága a Veroniai Királység. Nevét hivatalos iratokban gyakran latinul ejtik ki, Regnum Veroniae-nek hívva. A V.I.SZ. (Veroniai Időszámítás Szerint) 800-ban kitört vallásháborút követően, a királyság ketté szakadásakor is megtartotta nevét, noha ellenségei és csípős nyelvű rosszakarói gyakran csak Északi Királyságként, vagy Északként hivatkoznak rá.


Kialakulása
A királyság sokáig Veronia egyetlen állama volt, története egészen Ötven Sötét évig nyúlik vissza. A kontinense érkező viking felfedezők és hódítók sokáig egymástól független közösségekben éltek, melyeket. Karl, az emberek első nagy vezére egyesítette a szétszóródott törzseket. Veroniai királyságról V.I.SZ 51-től beszélünk, amikor I. Károly néven megkoronázta az emberek vezérét az Veroniai Kegyelmes Egyház első pápája, I. Sixtus.
A Veroniai Királyság területe a Nyugati-tenger partjától a Mocsárvidék és a néhai Tünde erdő (ma Finsterwald) határáig húzódott. Egységes emberi királyság volt, melynek fővárosa Hellenburg volt, az első veroniaiak által épített város. A királyság egysége V.I.SZ. 800-ban, a Nagy Harag Évében tört meg, amikor Esroniel von Himmelreich, Rudenz von Hellenburg támogatásával reformokat hirdetett az egyházon belül. A reformok vallásháborúba torkollottak, melynek eredményeképp a Veroniai királyság kettészakadt. Az új Veroniai Királyság székhelye Carolusburg lett.


Lakói
Lakóinak jelentős hányada ember. Ha magunkra nézünk, jó eséllyel meg is láthatjuk, hogyan néz ki egy átlag ember, hiszen kinézetben nem különböznek tőlünk. Jellemző viszont a szőke haj, kék szem és a magas testalkat, minthogy vikingektől származnak mindannyian. A kontinens északi felén élő emberek déli társaiktól eltérően jellemzően szélesebb vállal, vastagabb csontokkal rendelkeznek. Az átlag magasság is nagyobb északon. A tündékkel, vámpírokkal és nefilimekkel tudnak szaporodni, a tündék esetében félvér egyed születik, aki részre hajlóan örökli egyik szülője általános tulajdonságait, tehát inkább lesz vagy tünde, vagy ember. A vámpírok esetében csak vámpír lesz az utód, nefilim esetében ember. Az emberekre jellemző fizikai ellenállásuk és precizitásuk, ezeket a stabil és erős vázizomzatuknak köszönhetik. A többi fajnál élesebb a látásuk. A lakosság nagyjából nyolcvanöt százaléka ember, a maradék tizenöt százalék nagy része pedig tünde. Vámpírokkal a Veroniai királyságban csak elszórva találkozhat az ember. A démonok nagyobb számmal vannak jelen, mint a Hellenburgi Királyi Szövetség területén, elsősorban a Királyság nagy kiterjedése miatt, aminek következtében sok elszigetelt terület található, ahol a démonok meg tudnak az inkvizíció elől bújni.


Jellemző viselkedés
Büszke nép, akik szívét szükség idején a hazafiasság, s a hűség fűti. Nagyon ritkán hajlandóak kompromisszumot kötni más csoportokkal, s nem restek fegyverrel kivívni, ami jogos tulajdonuk. Szorgos nép, akik kemény munka árán jutottak el oda, ahol most vannak. Az emberek más népekkel könnyen elegyednek szóba, ha annak rosszhíre nem alakított ki róla előzetes véleményt. Ezzel együtt (főleg a kietlenebb vidékeken, vagy a határok mentén) viszont gyakran gyanakvó és távolságtartó viselkedést mutatnak. Szeretnek vitázni, de vitát veszíteni már annál kevésbé. A harcokban legtöbbször bátrak, vakmerőek és nem félnek áldozatot hozni.


Vallás
A királyság tagjai a Veroniai Kegyelmes Isten egyházához tartoznak, akiket röviden Katolikusoknak hívnak. Hagyományaikban még őrzik a viking szokásokat, legendáik még mindig a régi isteneikről szólnak, de a Biblia tanításai sokkal jobban meghatározzák hétköznapjaikat. Az egyház püsköpjei és érsekei, apátjai egyben nagyhatalmú földesurak is, akik az egyháznak adományozott birtokokat felügyelik. A határ mentén nagyon sok helyen az egyház átvette a katonaság szerepét, papjaik egyben kivalló harcosok, rendfenntartók is. Az egyházi birtokokat a papok nem képesek tovább örökíteni, noha hála befolyásuknak gyakran meg tudják oldani, hogy leszármazottjaik kapják meg haláluk után a címüket.


Társadalom
A Veroniai királyság jelenlegi uralkodója III. Gustav. A mindenkori király egyben az ország legnagyobb földesura is. A királyi birtokok jellemzően az ország belső területein találhatóak, ahol a háború és a határmenti szélsőséges időjárás kevésbé veszélyezteti őket. Ennek hála a királyi hatalom erős, az uralkodó pedig vasmarokkal tarja befolyása alatt hűbéreseit.
A hűbéresek a királytól kapnak birtokokat katonai szolgálat és hűség ellenében. Ez alól egyedül a lovagok kivételek, őket ugyanis bármely nemes fogadhat maga mellé, amennyiben megengedheti magának, hogy földjei egy részét eladományozza. A nemességnek ezért általánosságban véve kisebb a mozgástere, mint a Hellenburgi Királyi Szövetségben. A határvidékeket, veszélyes régiókat, zavaros területeket felügyelő urak azonban a plusz feladatok és a kemény vidéken való megmaradás jutalmául plusz kiváltságokat kapnak, például a városok adóinak beszedési jogát, a királyi hadsereg egy részének irányítását, vagy kiemelt pozíciókat a fővárosban családtagjaik számára.
A településeknek alapvetően két típusát különböztetik meg. A falvak nagy része valamely nemes birtokának része, s az ott élő jobbágyok és mesteremberek építették, hogy megkönnyítsék az egymással való érintkezést. Egyedül élni ezekben az időkben ugyanis meglehetősen veszélyes. Templomot a nagyobb falvakban lehet találni, valamint szinte kivétel nélkül minden városban. A kisebb falvak lakói általában a földesúr várának kápolnáját keresik fel vasárnapok alkalmával. A városok lakói ezzel ellenben polgárok, akik munkával, kereskedelemmel, vagy különféle céhek tagjaiként keresik kenyerüket. Méretük eltérő, adót mindig egy összegben fizetnek a királyi kincstárnak, vagy bizonyos területeken a helyi főnemesnek. Bizonyos városokat nagyobb adóteher érint, például a határ menti kereskedővárosokat, melyekre a városi őrségen túl a királyság katonái is állandóan vigyáznak. A püspökök székhelyei rendszerint a városokban találhatók, ritkábban főnemesek udvarain belül. Az egyház azonban jellemzően nem szereti, ha püspökeire befolyást próbálnak gyakorolni a világi nemesek, ezért a városokat preferálják.
A királyság fővárosa az Északi Pusztaföldtől kissé délre fekvő Carolusburg, melyet sokan csak simán Fővárosként emlegetnek. Itt zajlik a törvényhozás, a hadsereg elosztásának meghatározása, az új nemesek kinevezése. A tisztviselők nagy része egy nemesi család sajra, akik ajánlással kerültek a megfelelő pozícióba. A családok gyakran versengenek egymással, legélesebb eszű fiaikat és lányaikat küldik a király szolgálatába. A király pedig bőségesen megjutalmazza azt, aki jó szolgálatot tesz nála. Közemberek szinte soha nem kerülnek az ügyintézők és miniszterek közé, azonban volt már rá néhány példa.


Megítélés és diplomácia
Több másik frakcióval is nyílt hadban állnak, a Nekromantákkal, a mélységiek szektáival, a Hellenburgi Királyi Szövetséggel, valamint a démonok kisebb-nagyobb csoportjaival. A vámpíroktól tartanak, s emiatt a kereskedelmen, valamint pár, az Éjféli Tanácsot is érintő diplomáciai ügyön túl nem érintkeznek velük. Az egyház megítélése a vámpírokról igen eltérő, legtöbbször a pap lakóhelye alapján változik. A határvidéken szolgáló, vagy zordabb vidékeken lakó papok általában óvatosabban, gyanakvóbbak, s emiatt mindent elkövetnek, hogy megvédjék bárányaikat a gyakran ellenséges vámpíroktól, emiatt előítéletesek és bizalmatlanok. A királyság belső vidékén élő papok ennél türelmesebbek és kevésbé agresszívek.
A tündéket és sötét tündéket gond nélkül megtűrik maguk közt, nem ritka hogy egy-egy kis település lakóinak nagy része tünde. Azonban jellemzően eltart egy ideig, amíg a két nép megtanul egymás mellett élni, ezért gyakran azokat a tündéket részesítik előnyben, akik már régebb óta velük élnek. A nefilimekkel szemben barátságosak, noha jobban kedvelik a békés, háborút nem kedvelő klánokat, mert szerintük a harcias klánok labilisak és kiszámíthatatlanok. Ugyanakkor minden klánt partnerként kezelnek, amíg az ellenkezőjéről nem adnak tanúbizonyságot. Azonban még a szövetségeseikkel sem túl bőkezűek, s mind politikai, mind a mindennapi élet során elvárnak valami ellenszolgáltatást segítségük, szövetségük zálogául. Ennek ellenére kapcsolataik furcsamód nem érdekeken, hanem elveken és közös célokon alapulnak.


Hadsereg: A Veroniai Királyság serege erősen tagolt, s általában szét van szóródva az ország különböző területein. A fontosabb katonai vezetők éppen ezért elég sok szabadságot kapnak, amennyiben nem szegik meg a Főváros által kapott utasításokat. A sereg java részét a nemesek bandériumai, toborzott harcosai, a vidék lovagjai, valamint a felbérelt kardok, a zsoldosok adják. Szükséghelyzetben a hadsereg létszámát a helyi jobbágyok és városi polgárok egészítik ki, igaz az ő kiképzésük és felszerelésük szegényesebb, pusztán a létszám növelésére használják őket. Az egyház is jelentős haderőt tudhat maga mögött, mely kivétel nélkül mindig összhangban dolgozik a sereg többi részével. Ide tartoznak az egyházi lovagrendek, az apátságok harcosai, valamint a egyház szolgálatában álló felbérelt kardok.
Hadsereg száma: Összesítve 600 ezer



Északi előtörténet


Név: Az összes játszható faj tagjai megtalálhatóak a vidéken, s nevüket fajbéli hovatartozásuk határozza meg.
Faj: A Veroniai királyság lakóinak nagy része ember, de megtalálni a soraik közt a tündéket, sötét tündéket, nefilimeket, démonokat és néhány vámpírt is, noha a vámpírok, mint polgárok ritkák a királyságban, mint a fehér holló.
Frakció: Ide mindig "Veroniai Királyság" kerül. Néhány szabadúszó, szabad zsoldos, átutazóban lévő kereskedő, rafinált kultista, hűséget nem ismerő démon vagy vándor is él a királyság területén, ők és a többi hasonló illető ezt a mezőt üresen hagyhatja.
Kaszt: A protestáns egyház kasztjait leszámítva bármi.
Nem: A karakter neme (Férfi vagy Nő, fiatal karaktereknél a Fiú vagy Lány is elfogadható)
Kor: A karakter tényleges kora.

Kinézet: A karakter külső leírása, szemszín, hajszín, testmagasság, öltözködés. A kontinens északi felén élő emberek déli társaiktól eltérően jellemzően szélesebb vállal, vastagabb csontokkal rendelkeznek. Az átlag magasság is nagyobb északon. A leggyakoribb hajszínek a vörös és a szőke, egyik sem számít egyáltalán ritkának az emberek közt.

Jellem: A karakter jellemének leírása. Miket szeret, miket nem szeret, hogyan viselkedik a mindennapokban, hogyan veszélyben vagy ingerülten. Mi motiválja, mi tántorítja el. A Veroniai Királyság lakói jellemzően vitéz hazafiak, gyakran lobbanékony természetűek és felettébb lelkesek, ám emiatt könnyebben hoznak elkapkodott döntéseket.

Előtörténet: Legalább 1000 szavas történet, amely bemutatja a karakter életét azelőtt, hogy a játék elkezdődne számára. A Veroniai Királyság lakójának az egyetlen pont, melyet (egy-két kivételes esettől eltekintve) tisztáznia kell, a karakter származása, családi háttere, esetleges rangja, vagy rokonainak jelentőssége.
Ezen kívül a királyság lakói az alábbi eseményekkel nagy valószínűséggel tisztában vannak, akár részletekbe menőleg is:

  • V.I.SZ. 800. - A Nagy Harag éve. Esroniel von Himmelreich kereszteslovag reformokat hirdet, válaszképpen XIII. Sixtus kiátkozza. Az új felekezet gyökeret ver Hellenburgban, a konzervatív XI. Károly menekülni kényszerül a pápával együtt. A Veroniai Királyság két részre szakad, az Északi és Déli Királyságokra.
  • V.I.SZ. 817 Holtmezei Csata - Az akkori király, XI. Károly halála a tragikus végkimenetelő csatában, mely végül patthelyzetben végződött, s eredménytelenül vonultak vissza a Veroniai Királyság, és Hellenburgi Királyi Szövetség csapatai is.

View user profile

2 Re: A Veroniai Királyság on Fri Feb 01, 2019 5:50 pm

"Edgy idézet"
-Darr

Az északi emberek vallásos csoportja, a Veroniai Kegyelmes Isten Egyháza, vagy röviden csak az Egyház, egyidős az emberekkel, akik földi időszámítás szerint 1000 környékén Veronia kontinensére hajóztak. Sok elemet megtartottak az akkor még szárnyait bontogató katolikus egyházból, de az eltérő életkörülmények számos változtatást kényszerítettek rájuk.

Hangulatzene: https://www.youtube.com/watch?v=G8MGiPo5IxU

Küllem, ruházat, épületek:

Az egyházi frakció képviselői természetesen csak öltözetükben térnek el egy átlagos embertől - vagy épp tündétől - viszont ruházatuk jellegzetessége miatt bárki messziről felismerheti őket. Öltözetük rendszerint hosszú és strapabíró lenvászon köntösökből áll, amit a fehér mellett a vörös, fekete és arany szín dominál. Gyakran díszítettek, legtöbbször kereszt vagy a szentháromságra utaló háromszög motívumokkal, illetve a magasabb rangú tisztviselők körében a csipke és a díszes ingujjak sem szokatlanok. Terepen dolgozó tagjaikat csak az egyházi szimbólumokat viselő felsőruházatukról lehet megkülönböztetni egy hagyományos utazótól, ez pedig többszörösen is igaz az inkvizítoraikra, akiket legkönnyebben derekukra tekert láncaikról lehet felismerni, bár ezt is elrejtik. A nők és férfiak ruházata nem különbözik sokban, legprominensebben az apácák által viselt fátyolos fejfedő, de ennek is csak szolgálatban van szerepe. Fontos kikötés még a szemérmes öltözet mind nők, mind férfiak részéről. Publikusan egyik nem képviselői se mutatkozhatnak felsőruházat nélkül, a nőknél nem lehet mély dekoltázs - polgári társaikkal ellentétben - valamint a szoknyának is lábszárközép alá kell érnie. Épületeik - melyeknek legjelesebb képviselője az északkeleten található Katedrális-komplexum - rendszerint gazdagon díszítettek arannyal és szobrokkal, valamint újonnan, egy Institoris nevű püspökük kezdeményezésére a belső falakra történeteket festenek, hogy az írástudatlanok is tájékozódhassanak a szent példázatokból. Rózsaablakaik veroniaszerte híresek a fajok között szépségükről. Korstílusra a földi gótikának felel meg, barokk elemekkel kiegészítve.

Teológiai összegzés, szokások, hierarchia:

Maga a vallás a földről hozott szokásokba kapcsolódik be, tehát nagyon sokban hasonló a mai katolikus valláshoz. Hittételeik szerint Isten, aki megteremtette a világot, az emberek bűne ellenére szerette azt, így feláldozta a fiát, Jézust érte, hogy üdvözülhessen, aki hisz benne, és Szent lelkével az emberekkel van a mai napig, még Veronián is. Ezt a hármasságot - Atya, Fiú, Szentlélek - nevezik szentháromságnak, és aki ezt tagadja, automatikusan protestáns eretneknek bélyegzik (holott a protestánsok is elhatárolódnak élesen a szentháromság-tagadástól). Hitük szerint Isten meghallgatja a kéréseiket közvetlenül is, amiket imákban továbbítanak hozzá, viszont gyakran a minden fölött úr Isten nehezen megközelíthetőnek érződik számukra, így köztes képviselőkön keresztül kommunikálnak vele. Ezek olyan személyek, akik már meghaltak, és életük példájából látszik, hogy Isten tetszésére éltek, és közel vannak hozzá. Őket szenteknek nevezik, és gyakran az ő tiszteletükre vagy emlékükre emelnek egy-egy templomot vagy kegyhelyet - az imádatukat viszont tagadják. Két alappillére van a vallásuknak: A Biblia, ugyan az a szentírás, ami itt a Földön is érvényben volt, valamint a Szent Hagyomány, amit Isten az emberek által megélt és feljegyzett kijelentésének vélnek. Ebbe tartozik minden, amit próféták mondtak vagy épp pápák hoztak rendeletként, valamint a szentek névsora is. Üdvözülni, azaz a túlvilágon Isten kegyébe jutni, úgy lehetséges számukra, ha példamutató életet élnek a tízparancsolat és a hagyomány törvényei alapján, és számos jócselekedet végeznek embertársaik felé (noha erről rendszeresen elfeledkeznek).

Legfőbb vallásos szertartásuk a szentmise, amelyet az északi, istenhívő embereknek is tartanak. Ez egy olyan lehetőség, amikor tanulhatnak a Szentírásról valamint Isten akaratáról és Igéjéről. Átlagosan minden vasárnap van országszerte, de ahol nagyobb templom van, vagy épp a Katedrálisban gyakrabban, naponta tartanak. Maga a szertartás megközelítőeg másfél órás, és központi eleme Jézus utolsó vacsorájának szertartásos megismétlése - Hivatalos nevén Szent Áldozás-, amit aztán ki is osztanak a hívek között, így kapcsolódva be hétről-hétre lélekben a gyülekezet közösségébe. A misétől való eltiltás súlyos átok és büntetés emiatt. A misét egy pap vezeti, de az ő hiányában apáca is megteheti ezt. Másik nagyon fontos szentség az áldozás mellett a keresztség. Ezt gyermekkorban végzik, és ez a bűnök vízzel való jelképes lemosásával jár. A folyamat során az illetőnek egy kis kőmedencébe kell állnia, ahol aztán egy papi személy kézrátétele közben teljesen belemerül a vízbe. Csak az így megkeresztelt emberek tartoznak az Egyház közösségébe. Ha valaki bűnt követett el, de megbánta, és szeretné jóvá tenni, annak Gyónnia kell, ez is egy szentség. Ebben az illető egy papi személynek elmondja a bűnét, aki titoktartási kötelezettsége miatt nem adhatja ezeket ki. Az illetőt ezután a gyóntató jelképesen feloldozza a bűnei alól, és ha a bűn súlyos, penitenciát, azaz büntetést is szabhat ki neki. Ez néhány miatyánktól kezdve időszakos eltiltásokig vagy böjtig is terjedhet. Szentség még a házasság valamint a halottak kenete, amit egy haldokló ember kaphat egyfajta utolsó áldásként a túlvilágra vezető út előtt.

Pap vagy apáca bárki lehet, előélettől függetlenül, ha meggyón, mielőtt novícius, azaz növendék lesz. A növendék ezután egy komoly tréningen megy keresztül, ahol megtanítják olvasni, ha még nem tudott, latinul is, valamint alapos képzést kap a hagyományokról és gyakorlati kötelezettségeiről. Minden papot megtanítanak harcolni is buzogánnyal, mivel más, komolyabb technikát igénylő fegyver kitanulására nem lenne ideje. Általánosan öt évig tart a képzés, aminek a végén egy püspök pappá - vagy apácáva, ez veronián csak név beli megkülönböztetés - szenteli az illetőt. Innéttől kezdve rendelkezik a mise tartásának és a szentségek kiszolgáltatásának jogával, valamint a kötelezettséggel, hogy harcoljon a gonosz és istentelen dolgok ellen, mind az Igével és az Istentől kapott ajándékokkal, a képességeikkel, mind pedig fizikai fegyverekkel, ha kell. A különösen jó fegyverforgató vagy épp jó szolciális adottságokkal rendelkező papoknak felajánlják az inkvizítori képzés lehetőségét, ahol az illető további két év képzés után - ahol elsajátítja a vallatás és a kémkedés mesterségét - inkvizítori munkába állítják. Ha valaki a papi teendőiben kiváló és állhatatos, előterjesztik püspökké. Püspök mindenki, aki a klasszikus papi szerepkörénél nagyobb tisztséget visel. (Hogy könnyebben átlátható legyen: Aki nem visel papi tisztséget, az laikus, aki már valamilyen pap az klérikus, és a klérikuson belül a magasabb rangúak általános megnevezése a püspök). Püspökön belül is lehet magasabb hierarchikus lépcsőre lépni, ezek közül az első az egy adott terület érseke, aki a püspökök munkáját koordinálja, aztán a bíboros, aki a pápához közel áll és neki végez közvetlenül munkát és végül a pápa, aki pedig az egyház veroniai feje. Bármely püspököt előterjeszthetik pápává, erről az előző pápa halála után a bíborosi tanács dönt. Ők is szavazzák meg a tisztséget, amit a jelölt haláláig tölt be. El lehet utasítani, de nem érdemes. A pápa teológiai kérdésekben tévedhetetlennek tituált. Mindenki aki püspök lesz, kap egy új, latin, püspöki nevet, de bárki kérhet egyet, amikor belép az egyházba mintegy korábbi múltjának jelképes eldobásaként. Nősülhet a pap és az apáca is, viszont ez automatikusan megvonja minden lehetőségét annak, hogy magasabb pozícióba jusson a hierarchián belül, valamint társai között is kitaszítottá válhat az illető.

Ünnepeik között legfontosabb a karácsony, a húsvét és a pünkösd. Karácsony, december hó 24.-én Jézus születésére emlékezés, ami főként itt Isten olyan irányú szeretetéről szól, ami hajlandó a fiát feláldozni az emberek bűnéért. Húsvét Jézus kereszthalálának és feltámadásának ünnepe, ami mozgó ünnep, de minden évben mácius végén vagy épp április elején tartják. Egy teljes hét előzi meg, aminek az egyes napjai Jézus halála előtti mozzanataira emlékeznek (nagypénteken például a híres utolsó vacsorára). Húsvétot megelőzi még egy jelentős időszak, a nagyböjt, ahol 50 napon keresztül tartózkodnak az emberek a hús fogyasztásától (maga a húsvét, mint ünnep neve is erre utal). Pünkösd, a harmadik nagy ünnep pedig a Szentlélek kitöltetésének ünnepe. Ehhez inkább népi hagyományok társulnak. Ezeken az ünnepeken kívül rengeteg szentnek és eseménynek van még emléknapja, így hát jogosan mondhatjuk, hogy az Egyházban szinte minden nap ünnepnap.

Más fajok az egyházban:

Tündék és sötét tündék is szolgálnak az Egyház soraiban, hiszen ha valaki gyerekkorától kezdve keresztény neveltetést kap, vagy épp felnőttként érez efelé nagyobb affinitást, könnyen elsajátíthatja a hitet, és az ezzel járó képességbeli ajándékokat. Erre bár jónéhány példa van, nem jellemző nagy átlagban, inkább csak a tünde-ember határvidéken. Sok félvér is fellelhető az Egyház soraiban. Démonok és vámpírok fizikai adottságaik miatt képtelenek szolgálatot végezni, hiszen komoly veszélyt jelentene életükre a szent képességek használata, de egyes bűnbánó egyének egyszerű, kétkezi munkával dolgoznak Isten dicsőségéért. Ezek száma azonban meglehetősen csekély. A nefilimek érkezéssükkor becsatlakoztak az egyházi rendbe, és azóta is gyakran láthatók papok oldalán szertartások végzésekor.

Megítélés:

Az egyház nagy megbecsülésnek örvend Észak-Veronián, hiszen a társadalom egyik fő összetartó szerve, valamint az egyszerű emberek rajtuk keresztül juthatnak legközelebb Istenhez. Az egyszerű nép örömmel látja őket mindenhol, hiszen ők védik őket a szentségtelen erőktől, az inkvizítorok azonban mindig gyanakvást és félelmet keltenek, ahol csak feltűnnek. Magától értetődően a déli egyház és azok követői ellen folyamatos harcot vívnak, akár csak a vámpírok ellen, akik elég, hogy Isten átkát viselik magukon, de Dél szövetségesei is. Nagy erőkkel küzdenek a Mélységiek és a nekromanták befolyása ellen, illetve a démonokkal is, kivéve egy kis, specifikus csoportjukat, akik tartózkodnak a bűntől, és egy Gloria nevezetű apáca munkája során kerültek a pápa védnöksége alá. Ezek a démonok megtűrtek az egyház környezetében. A nefilimekkel szemben tiszteletet tanúsítanak, de távolról szemlélik csak a szokásaikat. A tündékkel szemben semlegesek, noha látják különös varázslataikat, de egész egyszerűen azokat Isten egy másfajta megnyilvánulásának tartják.

Rendek:

Az egyházon belül számos rend működik. Ezek olyan tömörülések, amik specifikusan egy-egy különleges feladatot látnak el, és saját jelvényeik, megkülönböztető jegyeik vannak. Az adott rendek rendfőnökeinek csak a pápa adhat külön utasítást. A rendek - a teljesség igénye nélkül - a következőek:

Ordo Maellus („Isten pörölye”)
„Féld a haragot, féld a büntetést, féld a bűnt! A legősibb és leghatásosabb tanítás.”
Erasmus nagymester
Alapítás éve: V.I.SZ. 54
Jelenlegi nagymester: Erasmus bíboros
Jelkép: Kereszt körüli, vértől csepegő töviskoszorú
Jelmondat: „Közel a harag napja.”
Leírás: A legidősebb keresztes rend, alapításuk szinte egybeesik az Egyház megszületésével. A korai időkben még nagyon is élő viking harci düh szinte érintetlenül maradt fenn az Ordo Maellus köreiben, tagjaik különösen kegyetlen és könyörtelen harcosok hírében állnak. Feladatuk különösen az első évszázadban és a legutóbbiban vált szükségessé, ugyanis ez a rend tölti be az Egyház büntető és kivégző osztagának szerepét. Az Isten Pörölye kérlelhetetlen a bűnösök jogos büntetésének kiosztásában, legyenek eretnekek, nekromanták, démonok, hitehagyók, fals tanítók, vámpírok, boszorkányok vagy kiátkozott volt keresztények. Harcmodoruk a legoffenzívebb, általában kétkezes kardot használnak, gyakran méreggel bevonva vagy fogazottan. Régi legenda szerint a vámpírok nehézpáncél viseleti hagyományát az Ordo Maellus által végrehajtott V.I.SZ. 200 körüli népirtásból eredő félelem váltotta ki. Híres tagjai voltak „Vérmező” Albertus püspök, IV. Sixtus pápa és Esroniel von Himmelreich zsinatelnök.

Ordo Regnum Dei („Isten Királysága”)
„Néha idegesítenek, mert azt hiszik, mindenhez jobban értenek. De mikor a Holtmezőn elszabadult a pokol hálás voltam értük.”
Eric Hoeven szakaszparancsnok, Királyi Gyalogsági Ezred
Alapítás éve: V.I.SZ. 254
Jelenlegi nagymester: Martius püspök
Jelkép: Koronából kiemelkedő aranykereszt
Jelmondat: „Adveniat regnum tuum (…)sicut in coelo et in terra.” (Jöjjön el a te országod (…) amint a mennyben, úgy a földön is.)
Leírás: Az Ordo Regnum, avagy gúnynevükön a „király keresztesei” egy igen speciális rend. Tagjai szerves részét képezik az északi királyság reguláris hadseregének, négy-öt fős csapatokban egyes szakaszokhoz vannak kiosztva. A lovagok szent fegyverkezést és szentségre érzékeny ellenfelek elleni harcot érintő kérdésekben tanáccsal és segítséggel látják el az állam katonáit és bérelt zsoldosait. Igen gyakran kíséri őket egy-egy felszentelt áldozópap, ám koránt sincsenek olyan jelentős számban, hogy kevert seregről beszélhetnénk, mint a déli királyságban. Kezdetleges próbálkozásaikat a laikus katonák túlzott egyházi kontrollnak vélték és ellenszenves volt a fellépés velük szemben, a démon-háború (V.I.SZ. 598-602) alatt azonban jelentős segítséget jelentettek az egyes ütközetekben. Tagjaik jelentős lexikális tudás birtokában vannak mind csapatstratégia, mind párharcok, mind ostromok tekintetében az Egyház által kitüntetett figyelemre méltónak jelölt ellenségek (démonok, vámpírok, nekromanták és élőholtak, protestáns eretnekek) ellen. Ennek hátulütője, hogy konkrét harci potenciáljuk, főleg emberek és tündék ellen keresztes lovagok átlagához képest gyengébb. Híres tagjaik voltak Innesfeldt-i Szent Marianne lovag, Szent Dominik vértanú és VII. Ince pápa.

Ordo Custodes Media Noctii („Éjféli Őrség”)

„Néha úgy érzem, egy teljesen más világhoz tartoznak. Ők szembe mernek nézni mindazzal, ami elől mind bezárkózunk az otthonainkba: Az éj legmélyebb sötétségével.”
Otto von Dorf, a Katedrális főlovásza
Alapítás éve: V.I.SZ. 596.
Jelenlegi Nagymester: Origenes püspök
Jelkép: Fogyó hold előtt egy fekete lovagkereszt
Jelmondat: „Ha féled a sötétséget, bekebelez.”
Leírás: Egy meglehetősen régi, és jó hírben álló rend, akik szinte mindenütt megtalálhatóak Észak-Veronián, a nép legnagyobb örömére, hiszen ők a legjobbak a szentségtelenek - de főként démonok - elleni hadmozdulatokban, valamint megfigyelésükben. Létrejöttük is az első démonkirály fellépéséhez közhető, amikor is az akkori pápa a démonok folyamatos őrizetét rendelte el. Mivel pápai kérelemre alakultak, a szentatyák mindig is közel álltak a rend vezetőségéhez, és sokan a "Pápai Elitalakulat"-nak nevezik őket, félig-meddig rosszmájúan, hiszen kiterjedt megfigyelőhálózatuk miatt ritkán látnak el közvetlen frontszolgálatot. Gyakran hordanak fekete palástot a rend szimbólumaival díszítve, ami segíti az éjszakai álcázást és megkülönbözteti őket a renden belül. A rend jellegzetességei közé tartozik, hogy szinte kizárólag csak kereszteslovagokból áll, papi állománya rendkívül csekély. Ez főleg annak köszönhető, hogy első sorban harci feladatok ellátásra alakult távol bármilyen egyházi létesítménytől. Kiemelten démonellenes feladataik miatt már a von Himmelreic-féle módszer előtt képesek voltak démonokat érzékelni. A Katedrális egy elkülönített részében van a rend központja, híres tagjai pedig Augustinus püspök, aki később inkvizítorok kiképzésével foglalatoskodott, és XIII. Sixtus pápa is.

Ordo Canes Domini („Az Úr Vérebei”)
„Egyesek azt állítják róluk, hogy éjszaka a templom tetején alszanak vízköpők képében. De tévednek, egyáltalán nem alszanak.„
”Fekete” Hans, fővárosi mestertolvaj
Alapítás éve: V.I.SZ. 768
Jelenlegi nagymester: Domitius lovag
Jelkép: Fehér pajzson fekete kereszt
Jelmondat: „Pro gratia Domini custode sanctem.” (Az Úr dicsőségéért őrizd a szentségest.)
Leírás: A Canes Domini egy fiatal és csekély lelket számláló rend, amelynek tekintélyét a V.I.SZ. 800-ban történt egyházszakadás kellően megtépázta, hogy sokan jelentéktelennek tartsák. Feladata az szakrális szempontból fontos helyek, a szent ereklyék és a nagytekintélyű egyházi személyek védelme. Harcmodoruk a védekezésre és védelemre tolódott, pajzsot és egykezes kardot vagy buzogányt használnak. A szokásos, démonérzékelés áldása mellett egy megfelelő rangot elért tagjaik képessé válnak az általuk elhivatottan védelmezett tárgyak vagy személyek elleni ártó szándékot megérezni a közelükben állókból, amennyiben azok nem rejtik azt mágikusan. A Nagy Harag Évében a rend feladata volt a Hellenburgi Nagytemplom őrzése is, ám Esroniel von Himmelreich és protestáns lázadói ellen vereséget szenvedtek és tiszti karuk szinte teljesen megsemmisült. Azóta az új nagymester, a jelenleg egyházi rangot nem birtokló Domitius lovag vezetésével a rend újrarendezte a sorait és egyre több sikeres feladatot hajt végre, így tagjainak száma is fokozatosan növekszik. Jelenleg egyetlen tagjuk sem tüntette ki magát a kódexekben.

Ordo Misericordes Sancta Brunhildae („Kegyelmes Szent Brünhilda Rendje”)

„Amikor a fekélyemmel ispotályba kerültem, azt hittem a lábamnak annyi. Amikor megláttam, hogy egy félszemű apáca fog gondozni, azt hittem az életemnek is. Nos, megtanultam, hogy ne ítéljek előre.”
Erich von Gneiseau, felderítőparancsnok, kitűntetése után
Alapítás éve: V.I.SZ. 732.
Jelenlegi Nagymester: Corona von Reinburg Priorissza
Jelkép: Imára kulcsolt kezek
Jelmondat: „Fájdalmaidat hordoztam.” (Máté evangéliumából)
Leírás: Egy fiatal rend, melynek tagjai kizárólag nők lehetnek, méghozzá nagy többségben olyanok, akik a harcmezőn súlyos, maradandó sérüléseket szereztek. Elsődleges feladatuknak a sebesültek ellátását tűzték ki, épp ezért rengeteg apáca található soraikban. Fegyvert nagyon ritkán fognak, ha a ren védelméről van szó, egy kis létszámú keresztescsoportra hagyatkoznak, akik szintén a rend tagjai. Két rendházuk is van, a Katedrálisbeli pedig kifejezetten női egyháztagok ápolására specializálódik. Ruházatukban nem térnek el a legtöbb apácától, ám legtöbben jól látható helyen hordoznak valamilyen megkülönböztető jelvényt. A rend tagjai közül kiemelkedik Corona von Reinburg priorissza, aki nem csak kiváló lovag volt jobb kezét lebénító égése előtt, de remekül rajzol és fest is. A Katedrális számos freskója fűződik az ő nevéhez.


Ordo Militia Caelorum („A Menny Serege”)
„Sem kard sem halál nem rémít, mert mennyei gazdagságot talál az, aki szent célért esik el a csatamezőn, Krusztus igaz katonájaként.„
Részlet a keresztesek hitvallásából
Alapítás éve: V.I.SZ. 56
Jelenlegi nagymester: Cornelia rendfőnöknő
Jelkép: Három vörös kereszt, a középső nagyobb és kiemelkedő
Jelmondat: „A seregek urának dicsőségére.”
Leírás: A legnépesebb rend, az egyház „sorkatonasága”. Tagjai a világi katonai szolgálattal megegyező feladatot látnak el, az egyház hadmozdulatainak fő ereje. Kifejezett funkciójuk épp ezért nincs, mindig az adott parancs függvényében cselekednek és látnak el támadó, védekező, hódító vagy akár felderítő feladatokat is. Harcmodoruk egy-, másfél- vagy kétkezes kardra idomult, a lovagok egyedi ízlése és preferenciája szerint, pajzsot ritkán használnak. Páncélzatuk kevésbé masszív ám több és gyorsabb mozgásra ad lehetőséget. Divíziókra vannak osztva, amelyek általában egy-egy színt és szimbólumot viselnek (Fekete Griff, Vörös Kígyó, Zöld Szarvas, stb…) a könnyebb irányítás és a részleges mozgósítás lehetővé tétele végett. A divíziókat az elöljárók vezetik, akik közvetlen elszámolással tartoznak a nagymesternek (jelenleg Cornelia Rotstadt lovagnak, aki egyedüli nő a nagymesterek között). Híres tagjaik voltak II. Sixtus pápa és Szent Theodora vértanú és rendfőnöknő.

Ordo Metatronum Scriptorum („Metatron Angyal Írnokai”)

Alapítás éve: V.I.SZ. 556.
Jelenlegi Nagymester: Cherubini bíboros
Jelkép: Aranyszínű toll fekete háromszög előtt
Jelmondat:
Leírás: A Katedrális és szinte minden egyházi szervezet papírmukájával foglalkozó nem harci rendeltetésű rend. Távolról felismerhetők gazdagon díszített aranysárga talárjaikról. A bürokrácia minden szála a kezükben összpontosul, és a pontos jegyzőkönyvezés és nyilvántartás mellett számos más feladat is rájuk van bízva, mint az egyházi bíráskodás, gazdasági és logisztikai tervezetek valamint a Katedrális könyvtárának gondozása is. Sok tagja van jó kapcsolatban a Konzorciummal, és sokan a szervezet tagjai közül - rendszerint miután valami kényes ügyletbe keveredtek - bekerülnek a Metatronum Scriptorum soraiba, egyfajta menekülséként. Bár van egy néhány keresztest számoló harci egysége, gyakran bíznak meg más rendeket az őriztetésükkel. Tagjai nem emelkednek ki személyükben, hiszen fontosságukból adódó közveszélyeztetettségük miatt jobb szeretnek a színfalak mögül dolgozni.

A keresztes lovagokról:

Az Egyház és kifent kardjaiként és pajzsaként szolgáló keresztes lovagok az északi frotvonalak nélkülözhetetlen szereplői. Nem csak a fegyverforgatásban kiválók, hanem elegendő teológiai képzést kapnak ahhoz, hogy az angyalok erőit saját szolgálatukba állítsák egy ideig. Tagjaik egyaránt kerülnek ki az okosabb és erősen vallásosan elkötelezett világi lovagapródok közül, valamint a teológiailag kevésbé tehetséges, de jó fegyverforgató papnövendékek közül is. Kiképzésük fiatal korban megkezdődik, ahol párhuzamosan tanítanak nekik alapszintű latint a szent iratok tanulmányozása érdekében, valamint harctéri tudnivalókat is. Minthogy az eszmei kiképzés is jókora időt felemészt a novíciusok kiképzéséből, gyakran megesik, hogy pusztán fegyverrel vívott párbajban alul maradnak világi ellenpárjaikkal szemben, de ezt a különleges képességeikkel könnyűszerrel ellensúlyozhatják. A kiképzés végén legtöbbjüket azonnal egy rendbe sorolják - sok mentor már a tréning alatt felfigyel a tehetséges lovagnövendékekre - ahol aztán többnyire egész életükben szolgálnak. A különösen tehetséges ifjú lovagok jelentkezhetnek további képzésre, ami már pusztán ismereti bővítés, abból is többnyire taktikai és stratégiai, logisztikai és egyéni készségfejleszés. Ezekből lesznek aztán később a harctéri tisztek, valamint az így képzett lovagok már jelölhetőek püspöki címre is, ahonnét akár - XIII. Sixtus példájára - pápák is lehetnek.

View user profile http://ashesofazrael.hungarianforum.com

Back to top  Message [Page 1 of 1]

Permissions in this forum:
You cannot reply to topics in this forum