"Soha egyetlen vámpír sem lopakodott még az éjszakában, mint a sötételfek. Miért lopakodna egy nagyúr a saját várában? A vámpírcsaládoknak páncélja és fegyvere a sötétség, szárnyként feszül ki a fejük felett az éj és tisztában vannak vele, hogy senki és semmi nem árthat nekik alatta."
Veronia vámpírjai szinte érintetlenül viselik magukon a Fajok Átkát, zord tornyaik pedig a legkevésbé hívogató helyek bármely más faj tagjai számára - épp, ahogy azt ők akarják. A vámpírcsaládok maguknak való népség, véreikhez foggal-körömmel ragaszkodnak és utolsó lehelletükig küzdenek, bárki más azonban nem számíthat többre egy kíméletes, gyors halálnál.
A vámpír családok és a neveik:
Veronia területén tizenkét darab elfogadott család létezik, melyek mind megtalálhatóak a faj leírásánál. A Család, mint kifejezés csalóka, sokkalta inkább nemzetségekről, törzsekről beszélhetünk, mint klasszikus értelembe vett famíliákról. A legtöbb átlagos vámpír három névvel rendelkezik, egy a keresztnév, egy a Titkos Családnév, egy pedig a Nemzetségnév. Példaként itt van pár név, s egy kis leírás a fellelhető különbségekről a három esetben.
Mi is hát az előnye annak, hogy lényegében az emberek az esetek többségében csakis a kereszt és a nemzetség nevet ismerik a vámpírnak? Legyen Lothar, Friedrich, Alexander, a bemutatkozásból senki se fogja tudni a rangot a családon belül. Egy von Nebelturm ugyanúgy lehet egy jelentéktelen szolga, mint egy tanácstag, így pedig kétszer is meggondolják az emberek, hogy érdemes-e kikezdeni a vámpírral. A fontos dolgok mások orra alá kötése sosem volt a vérszívók szokása.
Vámpírok és a házasság
A házasság keresztény szokásoknak ellentmondóan nem „Isten színe előtt” történik, hanem a vér szentségében. A vámpír kultúra minden porcikáját átlengi az utóbbi folyadék tisztelete, s a házasságnál sem más ez. Egy tipikus esküvőn az arra meghívott családtagok és egy tanácstag vesz részt. A tanácstag egyfajta társadalmi szerződésként vezeti fel a két vámpír egyesülését, amit aztán a spirituális egyesülés is követ, egy rövid szertartás formájában, ahol a két vámpír egy-egy vékony vágást ejt a másik tenyerén, aminek vére pedig egy kupába folyik. Ezt a kupát öntik fel borral, s végül ahogy elfogyasztja a vért a fiatal pár, spirituálisan egyként kezelendőek, immáron házasok. Ez az egyetlen bevett formája a vámpír-vámpír vérfogyasztásnak, s éppen emiatt szentsége megkérdőjelezhetetlen. A családtagok ezután jó szerencsét kívánnak a házasodott párnak, s egy mulatság veszi kezdetét. Ideális esetben a mulatság másnapján esik meg a Vérfakasztás ünnepe, mely a női vámpír szüzességének elvesztését foglalja magába, s az elvégzett aktus (És tisztaság) bebizonyítása végett ki kell terítenie a friss családnak a vérfoltot tartalmazó lepedőt. Szokás szerint harmadnapra ennek örömére a mulatságra meghívott személyek ajándékokat hoznak a menyasszonynak. Rettenetes szégyen, ha valaki nem helyezi ki a véres lepedőt a háza elé. Az idők ezóta változtak, s inkább csak a kulturális vonzat miatt fontos ez, nem a „Tisztaság” bebizonyítására. Speciális helyzetnek minősül az, ha egy vámpír és ember házasodik. Ilyenkor a vámpír szokásoknak megfelelően kell eljárni, ellenben a vámpírnak nem kell megvágnia a kezét, s csakis az emberi hitves köteles vért adni a pohárba. Ez azt szimbolizálja, hogy párként mindig biztosítani fogja a friss vér szükség esetén, s azt is, hogy nem tör párja életére. (Sok vámpír ezt már degradálónak tartja, s nem hajlandó így végezni a szertartást. Ilyenkor a kapcsolat nem elfogadott, ám ez nem igazán jelent semmilyen szégyent sem a pár számára).
Ehhez kapcsolódóan érdemes megemlíteni, hogy régen szokásban volt két hitvest is tartania egy vámpír férfinek: Másik felét, a vámpír nőt, s Vérhitvesét, aki egy emberi sorokból vett nő volt. Ezt mostanság már nagyon kevesen tartják, s csakis a konzervatívabb családok soraiban vannak rá példák (Finsterblut, Rotmantel), ahol továbbá a Vérhitves szerepe inkább hasonlít rabszolgáéhoz, mintsem valódi feleséghez.
Konrad Nedermann, Éjféli Őrség
Veronia vámpírjai szinte érintetlenül viselik magukon a Fajok Átkát, zord tornyaik pedig a legkevésbé hívogató helyek bármely más faj tagjai számára - épp, ahogy azt ők akarják. A vámpírcsaládok maguknak való népség, véreikhez foggal-körömmel ragaszkodnak és utolsó lehelletükig küzdenek, bárki más azonban nem számíthat többre egy kíméletes, gyors halálnál.
~:O:~
A vámpírcsaládok
Hasznos érdekességek
A vámpír családok és a neveik:
Veronia területén tizenkét darab elfogadott család létezik, melyek mind megtalálhatóak a faj leírásánál. A Család, mint kifejezés csalóka, sokkalta inkább nemzetségekről, törzsekről beszélhetünk, mint klasszikus értelembe vett famíliákról. A legtöbb átlagos vámpír három névvel rendelkezik, egy a keresztnév, egy a Titkos Családnév, egy pedig a Nemzetségnév. Példaként itt van pár név, s egy kis leírás a fellelhető különbségekről a három esetben.
- Lothar von Nebelturm, Nebelturm családfő
Mindössze egyetlen vezetéknévvel rendelkezik Lothar, ugyanis egyenesági tagja a nemzetségnek, s emellett még a Nebelturm CSALÁD tagja is. A von elhagyható. Későbbiekben kitérek arra, hogy miért is hasznos, hogy nincs több név a "valódi családtagoknál". Családfő státuszba CSAKIS olyan kerülhet, aki a családnevet viseli, ergo valódi leszármazottja a családnak. A beházasodás lehetséges, ilyenkor elhagyja a beházasodott nő a Titkos vezetéknevet, s papíron lehetősége van a családfői szerep elvállalásában, de ez egy kifejezetten ritka eset, s nem sok precedens van rá. - Friedrich Regis von Nebelturm, lovászfiú
Friedrich csakúgy a Nebelturm nemzetség része, mint mondjuk Lothar, ám nem az egyenesági család tagja, éppen emiatt pedig a hivatalos vezetékneve Regis. Erre a vezetéknévre viszont emberek között nincs szüksége, s éppen emiatt von Nebelturmként fogja bemutatni magát egy olyan személynek, aki nem a nemzetség tagja. Ez nem csak egyértelműsíti az ember számára, hogy melyik nemzetségből való (Elvégre jó eséllyel ennyi lesz csak fontos egy Déli vagy Északi számára), rangját és feladatát is jól elrejt. Éppen emiatt nehéz is kiismerni azt, hogy ki lehetett Friedrich családtagja a városon belül, s emiatt nem lehet annak jelentős esélye, hogy talán felkutassák őket. - Alexander (Kuch) von Nebelturm, kitaszított vámpír
Alexander valamilyen bűnt követett el a nemzetség ellen, aminek is hála kitaszították a családból. Elvesztette a jogot, hogy rendelkezzen saját vezetéknévvel s a családtagjai jó eséllyel nem néznék jó szemmel, ha a vezetéknevüket használná, ezért Nebelturmként mutatkozhat be. A kitagadással elvész a jog a saját névtől.
Mi is hát az előnye annak, hogy lényegében az emberek az esetek többségében csakis a kereszt és a nemzetség nevet ismerik a vámpírnak? Legyen Lothar, Friedrich, Alexander, a bemutatkozásból senki se fogja tudni a rangot a családon belül. Egy von Nebelturm ugyanúgy lehet egy jelentéktelen szolga, mint egy tanácstag, így pedig kétszer is meggondolják az emberek, hogy érdemes-e kikezdeni a vámpírral. A fontos dolgok mások orra alá kötése sosem volt a vérszívók szokása.
Vámpírok és a házasság
A házasság keresztény szokásoknak ellentmondóan nem „Isten színe előtt” történik, hanem a vér szentségében. A vámpír kultúra minden porcikáját átlengi az utóbbi folyadék tisztelete, s a házasságnál sem más ez. Egy tipikus esküvőn az arra meghívott családtagok és egy tanácstag vesz részt. A tanácstag egyfajta társadalmi szerződésként vezeti fel a két vámpír egyesülését, amit aztán a spirituális egyesülés is követ, egy rövid szertartás formájában, ahol a két vámpír egy-egy vékony vágást ejt a másik tenyerén, aminek vére pedig egy kupába folyik. Ezt a kupát öntik fel borral, s végül ahogy elfogyasztja a vért a fiatal pár, spirituálisan egyként kezelendőek, immáron házasok. Ez az egyetlen bevett formája a vámpír-vámpír vérfogyasztásnak, s éppen emiatt szentsége megkérdőjelezhetetlen. A családtagok ezután jó szerencsét kívánnak a házasodott párnak, s egy mulatság veszi kezdetét. Ideális esetben a mulatság másnapján esik meg a Vérfakasztás ünnepe, mely a női vámpír szüzességének elvesztését foglalja magába, s az elvégzett aktus (És tisztaság) bebizonyítása végett ki kell terítenie a friss családnak a vérfoltot tartalmazó lepedőt. Szokás szerint harmadnapra ennek örömére a mulatságra meghívott személyek ajándékokat hoznak a menyasszonynak. Rettenetes szégyen, ha valaki nem helyezi ki a véres lepedőt a háza elé. Az idők ezóta változtak, s inkább csak a kulturális vonzat miatt fontos ez, nem a „Tisztaság” bebizonyítására. Speciális helyzetnek minősül az, ha egy vámpír és ember házasodik. Ilyenkor a vámpír szokásoknak megfelelően kell eljárni, ellenben a vámpírnak nem kell megvágnia a kezét, s csakis az emberi hitves köteles vért adni a pohárba. Ez azt szimbolizálja, hogy párként mindig biztosítani fogja a friss vér szükség esetén, s azt is, hogy nem tör párja életére. (Sok vámpír ezt már degradálónak tartja, s nem hajlandó így végezni a szertartást. Ilyenkor a kapcsolat nem elfogadott, ám ez nem igazán jelent semmilyen szégyent sem a pár számára).
Ehhez kapcsolódóan érdemes megemlíteni, hogy régen szokásban volt két hitvest is tartania egy vámpír férfinek: Másik felét, a vámpír nőt, s Vérhitvesét, aki egy emberi sorokból vett nő volt. Ezt mostanság már nagyon kevesen tartják, s csakis a konzervatívabb családok soraiban vannak rá példák (Finsterblut, Rotmantel), ahol továbbá a Vérhitves szerepe inkább hasonlít rabszolgáéhoz, mintsem valódi feleséghez.
Last edited by Jerobeam on Sat Apr 06, 2019 3:09 pm; edited 5 times in total