Your first subject

"A világból csak hamvak maradtak a lángok után. Valakinek a megbánás hamvai. Valakinek a lehetőségé. Ez a világ, amely tűzben sem volt hajlandó elveszni megérett arra, hogy újraformálják és kinek lenne inkább feladata ez, mint a királynak?"

Veronia megbűnhődött a tetteiért. A vámpírok Fakó Napkelete, az emberi seregek haragtól és sértettségtől fűtött támadása a földre idézte Abaddónt, a pusztítás arkangyalát és az Úr haragjának hírnöke lángba borította a világot. Egyedül az vetett véget a szent küldetéstudattól fűtött tombolásnak, amely majdnem feledésbe merült az évek során: Azrael, az Angyal Kardja. A lángoló kard, amely fényességében és dicsőségében olyan hatalmas volt, hogy Veronia minden szegletét bejárta a fénye megmutatta magát a legendák körének homályában akkor, amikor a legnagyobb szükség volt rá - aztán nyomtalanul eltűnt újra. Ám egy valami ezentúl biztos: a kard létezik és hatalma felülmúlt minden elképzelést.

Már sosem lesz semmi olyan, mint azelőtt volt, mindenen ott maradt a pusztítás nyoma. Habár Abaddónt megállították, Veronia egyharmada a lángokba veszett, egy újabb harmada megnyomorodott vagy megsérült, a föld maga pedig zord emlékeztetőként őrzi a hamut, amelyet a valaha dús legelők és sűrű erdők maradványából hordott szét a szél.

Azonban a hamvak közül nem csak bűnbánat kapott szárba. Vannak, akik lehetőséget láttak a pusztításban, a bömbölő lángok után maradt üres csendben: Veronia megszeppent, kiüresedett és várt. Valakire, aki kezébe veszi az irányítást és kirántja a földet a nyomorúságból.

Észak ellenszenves királya, III. Gustav bizonyult a legleleményesebbnek. Már a Harag Napja előtt mozgásba lendítette a saját játékait, szövetségeseket nyert meg, felélesztette a hazafias lángot népe szívében és egy ütőképes, technikailag fejlett és megállíthatatlan hadsereggé kovácsolta saját katonáit és az Egyház kereszteseit. Észak a tűz, puskapor és acél hátán emelkedett ki a hamvakból és magához ragadta a kezdeményezést, ultimátumot hirdetve az egész világnak. Aki nincs velük, az ellenük van, és azt a hódítani induló északi hadi gépezet maga alá teperi és a sárba tiporja. "Veronia az erőseké! Az igazaké, akik képesek kitartani és állhatatosak maradni akkor is, ha a pokol lángjai kelnek fel ellenünk! Veronia a hősöké, akik nyolc évszázadon át folyatték érte a vérüket! Veronia a miénk, mert az Isten is ezt akarja!" Cornelia rendfőnöknő, Ordo Militia Coelorum

Dél ékköve, Hellenburg, a legendás Fényesvár is ugyanúgy égett, mintha csak máglyarakás lett volna, de a nyakas déli népek nem törtek meg. Váratlan szövetségesekre leltek a közvélemény haragjától félő vámpírokban, és nem várt kincsre bukkantak a Schattenschild mélyébe temetve. A ritka, angyali eredetű ereklyék erejével Dél nagy múltú, sokoldalú hadserege megőrizte hagyományos értékeit és előnyeit, azonban azokat olyannyira hangsúlyossá tette, hogy méltóan felelhessen észak ultimátumára: ameddig Hellenburg áll és az Isten velük van, Dél nem fog meghajolni semmilyen fenyegetés ellenére. "Ameddig a Fényesvárnak egyetlen köve is áll, Dél is állni fog. Az igazságot nem rejtik többé vérbe. A régmúlt bűne nem nyomaszt minket tovább, mert a mennyek seregei álltak mellénk. Jöjjenek hát a barbár hordák! Jöjjenek hát a kegyetlenek, a gonoszak! Az Isten velünk - ki lehet ellenünk?" Esroniel von Himmelreich

"Amikor úgy érzed, hegyeket morzsolni képes robbanást zársz az ujjaid közé. Amikor úgy érzed, seregeket hamvasztó villámlást szorítasz acélba, és szabadítasz el. Amikor úgy érzed, puszta kezeddel képes vagy porig rombolni egy erődítményt - akkor érzel csak igazán."

Az északi frakcióküldetés eredményeképp a nyugati szigetekről jövő félóriás jotün törzsek mérnökei szolgálatába állították tudásukat minden északhoz húzó játékos számára. Ennek a technikája a következőképpen alakul:

Amint elkötelezte magát észak ügye mellett, minden játékos választhat magának kettőt az alább felsorolt tárgyak közül.

Gungnir: Egy tulajdonságaiban közepes, sokoldalú hátultöltős puska. Lőtávja 170 méter, pontossága közepes és közepes sebek okozására képes. Újratöltési ideje 3 másodperc. Két kézzel használható. Fenrir: Egy tulajdonságaiban közepes, hátultöltős pisztoly, lőtávja 80 méter, pontossága közepes és közepes sebek okozására képes. Újratöltési ideje 3. másodperc. Egy kézzel használható. Jormungandr: Egy mechanikai eszközökkel elért páncélfejlesztés. Főképp a hajlatoknál és lemezillesztéseknél alkalmazott csigák, tengelyek és egyéb mérnöki megoldások miatt a páncél nagyobb mozgásszabadságot enged meg a szakítószilárdság elvesztése nélkül. Két változata létezik, a nehéz Jormungandr, ami védelmében egy nehézpáncéllal, mozgékonyságában egy közepes vérttel egyezik, illetve a közepes Jormungandr (vagy Niddhogr), amely védelmében egy közepes páncéllal, mozgékonyságában egy könnyű páncéllal egyezik.

Felszerelésmódosítás:
Észak felszerelésének nagy előnye az, hogy némi mérnöki tudással jelentős mértékben módosítható és személyre szabható. Tegyük fel, hogy Mardór, az oldal legnagyobb képességtolvaja úgy dönt, egy alap Fenrirrel és közepes Jormungandr fegyverrel vértezi fel magát, ám hamar rájön, hogy a játékstílusa nagyban közelharci. Elmegy tehát egy mérnökhöz, és kéri, hogy javítsa fel a pisztolya újratöltési idejét és a sebzését a hatótáv és a pontosság hátrányára. Így Mardór Fenrirje már csak 50 méterig hordja el az ólomgolyót, ráadásul csak bajosan talál el valamit 20 méternél messzebb, ám szinte egykezes blunderbuss, ugyanis súlyos sebeket okoz, és egy másodperc alatt újratölthető. Emellett úgy dönt, hogy neki nincs szüksége a Jormungandr adta mozgékonyságra, viszont szeretne sokkal erősebbet ütni, ha valaki túlélte a kézi miniágyúját, így a mozgékonyság csökkentésével minimális mágia és mechanika keverékével T. Wagner, az ügyeskezű mérnök eléri, hogy Mardór páncélja 20%-al felerősítse az ütéseit. A különböző fejlesztéseknek csak a játékosok képzelete szab határt, ám néhány alapelvet figyelembe kell venni.

• 1. Minden tulajdonság javulásával egy másik romlani fog. Egy nagyobbat sebző fegyver rövidebb hatótávval és kisebb pontossággal rendelkezik, egy mozgást gyorsító páncél védelme kevesebb és a mozdulatok erejét is csökkenti, legalább is kezdetben.
  
• 2. Ezeket a módosításokat a játékosok maguk találják ki és egy pályázat formájában nyújtják be elbírálásra, azonban CSAK megfelelő tervrajzokkal rendelkező mérnök végezheti el. Amíg nincs északi hovatartozású játékos, aki mérnök szakmában jártas ezt a feladatot NJK jotün mérnökök látják el, azonban ezek funkciója megszűnik amint egy JK mérnök csatlakozik a frakcióhoz. Ezek a módosítások nyersanyagot nem igényelnek, ám ezért cserébe kevesebb mesterség tapasztalatot adnak. Az NJK mérnökök díjszabása konstans, a JK mérnökök maguk adhatják meg mennyit kérnek egy adott fejlesztésért.
  

"Én vagyok Ariel, az Isten Oroszlánja, az angyal árnyéka. Az erőm csekély - és mégis hatalmas. Vedd és használd az Úr dicsőségére, rázd le emberi korlátaidat és tipord el a gonosz ellenséget."

Úgy mondják, először Dél remete zsinatelnöke talált rá arra a föld alatti angyali templomra, amely őrizte ezeket a különleges ékszereket. A déli emberekkel alkotott szövetségük megpecsételéseként a Nachtraben család feje egyéb vámpírklánokkal karöltve sokszorosítani kezdte a rejtélyes tárolókat, rendelkezésére bocsátva minden, magát Dél érdeke mellett elkötelező játékos számára.

Minden ilyen ékszer tartalmaz egy úgynevezett Seraph lelket, amely a játékos hívására felébred és kölcsönadja az erejét. A Seraph alapvetően a ragyogó effekttől a személyiséggel bíró NJK-ig terjed attól függően a játékos mennyire akar vele foglalkozni. Róluk és tárolóikról részletesebb leírás található a frissített Déli frakcióleírásban.

Amikor a Seraph ébren van, hozzáférést biztosít a játékos egyes képességeinek továbbfejlesztett verziójához. Például Mardór, oldalunk legnagyszerűbb féldémona rendelkezik a Sötét Dárda képességgel. Úgy dönt, feléleszti a gyűrűjében lakó Seraph, Nasargiel erejét, és a képesség fejlesztett változatát használja, amelyet kreatív és menő módon Örök Éjszaka Dárdának nevezett el. Ez annyiban különbözik a hagyományos Sötét Dárdától, hogy nem tűnik el, és Mardór képes az akaratával egy bizonyos körön belül mozgatni, így egyetlen dárdával folyamatos támadást indítani ellenfele ellen, míg a koncentrációja meg nem szakad. Ezeket a képességeket a játékosok is bepályázhatják, alap esetben azonban a staff is adhat megajánlott módosításokat. A fejlesztett képességeket nem lehet megvenni és nincs szintkötelezettségük, csakis az alapskill megvétele a kikötés. Kezdetben a játékos egy fejlesztett képességgel indul, amelyet maga választhat ki. Újabb fejlesztett képességet mesélő által vezetett kalandok befejezésével szerezhet, ekkor szintén kiválaszthatja melyik képességét szeretné módosítani. A felébredt Seraph nem tűri meg a varázstárgyak hatását, így amíg a játékos a fejlesztett képességeit használja a varázstárgyai hatástalanok. Amint a Seraph alvó állapotba lép, újra használhatóak lesznek.

A sakktábla felállt, a kártyavárak összedőlnek, Veronia hamvait felkavarja a hódítók marsának lépései. Melyik oldalra állsz a vihar közepette?


"Itt hagyjuk ezt a földet nektek, Isten emberei. Hiba volt idejönnünk veletek, nagy hiba. Veronia a tietek és azoké, akik maradni akarnak veletek a háborúitokat vívni. Danu vigyázzon rátok."

Ahogyan arról a tünde frakcióküldetésben olvashatnak a tisztelt játékosok, a Tünde Királyság és a hozzájuk tartozó Sötét Tünde Hercegség nyomtalanul tűnt el a térképről. Zephyrantes, Lightleaf, Elatha nincs többé, a tünde népek erdejüket az Ygdrassil egy ágával egy hatalmas méreteket öltő portállá alakították, városaikat, szinte egész fajukat áthelyezve őshazájukba, Alfheimbe.

Mit jelent ez a játékosokra nézve?

A tünde és sötét tünde frakció, mint önálló, szuverén hatalom nem létezik többé. Ez korántsem jelenti azt, hogy a tündék két faja nyomtalanul tűnt volna el Veroniáról - azok a tündék, akik a Tünde erdőn és Nebelwaldon kívül laktak, vagy ennek ellenére nem értettek egyet az utazással Veronián maradtak, noha saját hazájuk nélkül. Kisebb, elszórt közösségekbe csapódtak, egy-egy rangosabb itt maradt lovag, nemes vagy nagy rangú katona köré gyűlve. Így a tünde és sötét tünde ezentúl is választható és játszható faj, csupán identitásuk változott a nyakas, távolságtartó birodalomtól az itt maradt, emberek közé beilleszkedni kényszerülő menekültek felé.

Cinderweald Abaddón pusztítása nem hagyta érintetlenül a tündék és tündérek erdejét sem. Hatalmas terület égett hamuvá, noha lakói, az ottani druidák, még maga Titánia, a tündérek királynője is minden erejét bevetve próbálta megmenteni - hiába. A két erő, a fae természetmágia és az angyal szent lángjai egymásnak feszültek, ám a tündérvarázs csupán annyira volt elég, hogy az élet szikráját megőrizze a lángvihar közepében. Így született meg Cinderweald, ez a groteszk, koromtól és parázstól kétszínű, lepusztult és mégis élő erdő, ahol a tűz érintésétől torz élet utolsó erejével kapaszkodik a létezésbe, nem kímélve a bátor vagy botor utazókat. "Éjszaka, amikor nincs holdfény, és fekete minden, ellátni egész odáig. Parázslik és pattog - és mintha valami mozogna benne. Mintha a tűz életre kelt volna a fák között, és azóta haragosan járná a vidéket." Tristan Thawn, féltünde zsoldos

Finsterwald Ahogyan az Ygdrassil kapuja becsukódott, Zephyrantes büszke épületei, Elatha karcsú tornyai nem voltak többé - de az erdő nem tűnt el. Megváltozott, nyomasztó lett és furcsa, tele olyan lényekkel, amelyeket sosem láttak Veronián, még a Köderdőben sem. Akik bemerészkedtek úgy mondják sötét, idegen árnyak, emberi szemnek groteszk lények lakják, és a halál leselkedik minden sarokban arra, aki belép az ősöreg fák közé. Finsterwald, a Sötéterdő, így nevezték el a környező falusiak. Veronia egy újabb szeglete, ahová ép eszű kalandozó csak nagy elkeseredésében lép be. "Uram! A negyedik csapatnak két napja kellett volna visszatérnie. Azt hiszem ideje eltűntnek jelenteni őket - és ha megfogad egy tanácsot uram, ne etesse több emberünkkel azt az erdőt. Az emberek java része dezertálással fenyegetőzik, ha még egy lépést tenniük kell a Finsterwaldban." Halhatatlan Erwin, felderítő tizedes

Legyen északi vagy déli hovatartozású, nemes vagy nemtelen, Veronia legnagyobb kereskedőszövetségének csak egy dolog számít: a pénz. Minden játékos, aki fel tud mutatni 10000 váltót a saját vagyonából, belépést nyerhet a Konzorcium köreibe. Ez amellett, hogy remek presztízsalap, számos lehetőség nyílik meg számára.

A tagoknak lehetősége van vagyonuk egy részét felajánlani a rászoruló játékosok számára hitelként, amelyet megegyezéstől függően később egy összegben, vagy részletenként kell visszafizetniük. Az egy összegben fizetés során a felek megállapodnak egy türelmi határidőben, amelyen belül szintén a pénzt felvevő játékos megegyezésen alapuló kamattal köteles visszatéríteni az kölcsönt. Részletfizetésnél a játékos minden, játékokért kapott jutalmának 15 százalékát a staff automatikusan jóváírja a hitelező felé, ameddig a részletek együtt ki nem adják a kölcsönzött összeget a megegyezett kamattal együtt. Amennyiben a kölcsönt felvevő játékos váratlanul eltűnik így nem fizeti ki a hitelezőt, a Konzorcium (ergo a staff) saját vagyonából jótáll érte és kifizeti az adósság maradék részét. A kamat minimum összege 25%, ennél kevesebb kamattal rendelkező hitelt a Konzorcium nem támogat így jogvesztéssel büntet. Azok a játékosok, akik két karakterrel is rendelkeznek dönthetnek róla, hogy az adósságot milyen arányban kívánják a két karakterrel törleszteni. FIGYELEM: Saját karakternek nem lehet pénzt kölcsönözni, ez súlyos kihágásnak minősül.

"Mi volt a szikra, amely lángra gyújtotta a lőporos hordót? Igen érdekes kérdés, fräulein Shaltyera. Volt egy város, amely nagyon rég óta dacolt a valósággal. Mintha egy tengerből kiemelkedő sziklán billegő kalyiba lett volna, amely minden oldalról hullámok ostromoltak és mégis, lakói csak befelé fordított tekintettel eldöntötték volna, hogy semelyik oldalra nem billennek. De a tenger keveset ad a kalyiba szavára."

A háború visszatért Veroniára. Új királyok régi ellentétei bontakoznak ki az angyal tüze után maradt hamuból - a föld éppen csak túlélt egy végítéletet, máris csatába induló tömegek lépteitől remeg meg az ég.

Mit tesznek a kalandorok, akik éppen túlélték a lángokat, most mégis egy szétszakadni készülő világban kell szembenézniük az acél és mennydörgés áradatával?

A kanóc már meggyulladt, és a sistergő seregek már úton vannak az első erőd felé, amely fölött összecsapnak a hullámok.

Ott leszel a robbanáskor?

A Quest for Azrael eddigi legnagyobb szabású patche több fontos dolgot is behozott, és rengeteg mindent megváltoztatott (javában jobb irányba). Ezek között olyan dolgok említhetőek meg, mint az új design, új játékmódok amelyek a staff elképzelései szerint összehozzák a különböző mértékű játékra fordítható idővel rendelkező játékosokat és mindenkinél elérik, hogy részesének érezhesse magát a legnagyobb háborúnak, amelyet 800 éve nem látott a világ. Emellett új karakterfejlesztési lehetőségek, amelyek mindkét felet egyedivé és hatalmassá teszik, hogy minden játékos, aki hajlandó hűséget fogadni, úgy érezhesse, a világ sorsának kerekén ő is lökhet egyet.

Az újító jellegű nyitóevent hamarosan kezdődik, amelybe bátran becsatlakozhat, akár frissen elfogadott játékos is, így aki kedvet kapott, ne habozzon! A közösségünk hallatlanul félőrült és szeretetteljes, így ha IC véres és sötét brutalitás érdekelne, OOC pedig egy szórakoztató és segítőkész bolondokháza, ne keress tovább!

Hol a Snickersem??

Csak hogy lássunk egy posztot is

- Milyen mértékű vérzést tud elállítani? Valamint az égési sérülésekben kellően jártas?
Von Himmelreich első kérdése már nem tetszett, ugyanis felettébb ostoba vakmerőséget sejtetett.
- Nem képes úgy vérezni, hogy ne tudjam elállítani, hacsak ketté nem vágják. Az égési sérülések sajnos nem a specialitásom, ezért új bőrt nem tudok magának adni, de tűz ellenében is életben tartom. – feleltem végül az igazságnak megfelelően, ami láthatóan elég volt dél remete zsinatelnökének.
- Elég lesz. A fájdalmamon tudok enyhíteni. A lány a szomszéd cellában lesz az egyik elterelés, a másik meg egy kultistafiú. Maradjon hátul, amennyire csak lehet, ha elkezdődik az akció, és amíg nincs szükségem tényleges ellátásra, szabaduljon meg mindentől, amin a vérem van.
Varázslatot sejtettem, ráadásul a legrosszabb fajtát. A Rotmantelek bele-belenyúltak a vérmágia köreibe, így tőlem sem állt elég távol ez a misztikum – de eléggé, hogy tudjam a kockázatait.
Oldalra fordítottam a tekintetem, a szomszéd cellában csöndesen várakozó, fejét lehorgasztó lány felé. Fakóbb volt, mint a vámpírok java része, haja színe a holdfényben fürdő ökörnyál ezüstjét idézte, a fehér tincsek között előbújó hegyes fülek alapján pedig egyértelműen tünde volt.
- Ön jól van? - kérdeztem halkan, de elég hangosan, hogy ne rémítsem meg. Hirtelen kapta fel a fejét és gyöngyházfényű szemeiben egy pillanatra félelmet láttam átsuhanni, mielőtt a torkán átfutó izmok apró remegése elárulta, hogy épp a bátorágát gyűjti össze.
- Igen, uram, köszönöm a kérdését.
Érdekes irónia volt, hogy mennyire könnyen ismertem meg az emberek, tündék és bármilyen más páciensem összes rezdülését, amely a lelkük fordulásait követte, de az érzelmeket magukat sosem. Képtelen voltam befogadni a motivációt, a szelet, amely a hajót előre hajtotta – én csak a vitorlát láttam dagadni, a kormánylapátot fordulni.
- Mindent meg fogok tenni, ami csak tőlem telik, hogy sikerrel záruljon az akció. Örülök a találkozásnak, a nevem Wyn. - tette hozzá még a tündelány, én pedig amennyire volt helyem meghajoltam felé.
- Örvendek a szerencsének, kisasszony. Engem Dieternek hívnak. Ne aggódjon, becsületemmel ellenkezne sorsára hagyni bárkit, akinek hatalmamban áll segíteni így ön is számíthat a segítségemre.
Wyn vonásai felengedtek egy árnyalatnyit, vértelen sápadt ajkai egy halovány mosolyt formáltak, miközben aprót biccentett. Kérdés sem fért hozzá, hogy a törékeny lelkűek közé tartozott, olyanok közé, akikhez óvatosan, megnyugtatóan kell közeledni a sikeres kezelés érdekében.
Ekkor a nyugodt állóvízbe, amely ránk telepedett lehulló kőként csobbant bele az egyik, arcán háromszöget viselő kultista felkiáltása, amelynek csupán a legvégét sodorta felénk a szél.
- ...délinek tűnnek!
Von Himmelreich lendületesen pattant fel, meghazudtolva, hogy percekkel ezelőtt az életéért küzdött – már ha az igaz volt egyáltalán. Szabad kezével megragadta a cella rácsát, erőteljes rántásokkal próbálva felhívni magára a kint őrködő kultisták figyelmét, közben torka szakadtából kiabált.
- Hé! Déliek? Meggondoltam magam! Engedek a mesterüknek! Elfogadom Raczahqelt! És behozom a délieket is!
Átlátszó hazugság volt, átgondolatlan és erőltetett. Nem lepődtem meg a tünde nevetésén.
- Miért kellene elhinnünk? – kérdezte, von Himmelreich pedig a Wyn nevű tündelány felé mutatott.
- Mert véráldozatot is mutatok be előtte. A lányt és az Armaros-kultistát is.
A tünde arca aprókat rándult, miközben kényszeres, görcsös közömbösségbe rendeződött, egyértelműen a rá törő pánikkal küzdve. Ujjaim szinte maguktól találták meg a köpenyemet tartó szalag szárait, ügyes, begyakorlott mozdulatokkal rendezve újra a csomót, hogy magamra hívjam a lány figyelmét.
Ne féljen, kisasszony. Bízzon bennem. Nyugodtnak kell maradnia.
- Mit akarsz tenni Esroniel? - a festetlen arcú, koszos köpenyes tünde, akit eddig szinte észre sem vettem nem lehetett más, mint „az Armaros-kultista”. Nem ismertem a mélységiek kapcsolatát, fogalmam sem volt rivalizálás vagy ellenségesség volt-e köztük, de az ajánlatra a ránk vigyázó háromszöges felvonta a szemöldökét.
- Hát akkor bizonyítsd elkötelezettséged.
A kultista intett egy nőnek, aki a velünk bezárt tündét ragadta meg, míg maga Wyn felé lépet, durván hátra csavarva a kezét és von Himmelreich elé rángatta. A lány könyöke megfeszült, a vállát körbefogó ízületi tok is megcsavarodott, ami fájdalmas lehetett, de egyelőre nem tűnt úgy, hogy bármelyik sérült volna. A férfi tőrt nyújtott a zsinatelnöknek, olyasféle hullámos pengéjű áldozófegyvert, amely gyorsan kivérző, egyenetlen szélű sebeket hagyott maga után.
- Előbb a kultista. - rázta meg a fejét Esroniel, ősz-ezüst haja aprókat táncolt széles, értelmes homloka körül. - Nem kockáztathatjuk meg, hogy Armaros elszabadítja az erejét benne.
Itt és ekkor tört ki a káosz, amelyet dél bújdosó vezetőjének dallamos, mély dúdolása harangozott be. A tőr megvillant a magasban, mielőtt halk, nedves cuppanással mélyedt bele von Himmelreich bepólyált kézfejébe, alig egy pillanatig. A penge holdsarló alakban szelte át a levegőt ismét, lesújtva az Armarost szolgáló kultistát fogva tartó nőre, gond nélkül választva el annak egyik ujját a kézfejétől. A nő üvöltése bántóan rontott bele a férfi dúdolásába, miközben engedte leesni a tőrt és helyette a levágott ujjat kapta fel, erőszakosan belenyomva a saját kezén ejtett vágásba.
- "...Ez most már csontomból való csont, testemből való test..."
A Bibliát idézte, az istenüktől ajándékozott szent írást, egy etikai kódexet amely ezen a földön fegyverré vált. Razaqhel kultistái már nem törődtek mással rajta kívül, félretaszították az útból a foglyaikat és fegyverért kaptak, de elkéstek.
- "...Magamat pedig, teljesen elégő áldozatul az Úrnak ajánlom..."
Ez volt a pillanat, ahol emlékeztem Esroniel intésére és a rémülettől elkerekedő szemekkel rántottam ki a táskámból a férfi vérével szennyezett gyolcsdarabokat, az utolsó pillanatban hajítva át az apró cella sarkába, mielőtt minden, amelyen akárcsak egy cseppje is volt azúr lángra kapott. Égett a zsinatelnök, de égtek a kultisták is, az egész angyalrom megtelt a lassan tűzhalált haló szerencsétlenek sikolyaival – és még valamivel. Egy hanggal, amely mintha az agyam legmélyebben eltemetett sötétjével rezonált volna, egy tapintható haraggal, amely végigsimította a gerincemet és egy végtelen, lelketlen és érthetetlen fájdalommal, amely görcsbe húzta minden porcikámat. Alig egy pillanatig tartott, de amint elengedett zihálva borultam előre, túl sokáig csak figyelve a tűz ropogását.
- Mi történt? - kérdezte végül a sértetlen tünde, ami elég volt hogy kizökkentsen a pillanatnyi megrökönyödésből. Magamban szitkozódva léptem oda a zsinatelnökhöz letépve a vállamról a köpenyemet, figyelmen kívül hagyva a forróság csípős érintését az arcomon és leterítettem a férfit, elfojtva a lángokat. Szerencsére elég volt, hogy a tüzet megfékezzem, de jó pár másodpercig volt kitéve a forróság pusztító hatásának.
- Tudja, maga nem épelméjű. Egészen biztosan nem volt ennek egyszerűbb módja? - kérdeztem tőle, miközben ülésbe segítettem és a vállára terítettem a köpenyemet. Az arca vörös volt, nyaka is foltokban, de sehol nem láttam szenesedést – szerencséje volt. Sietős léptekkel értem el a kéziládámat, felpattintva a kovácsolt kallantyúkat és előhúztam a legerősebb fájdalomcsillapítót, ami csak nálam volt egy jó adag tömény szesszel együtt. A mágia hatása valószínűleg ekkor ért a végére, a hirtelen fellépő fájdalomtól pedig von Himmelreich üvölteni kezdett, hogy szinte az egész rom beleremegett.
Fogalmam sem volt, miféle mágia lehetett dél rejtélyes vezetőjének birtokában, de sejtéseim voltak. Csontomból való csont… Kötés, olyan, amellyel a legerősebb Rotmantelek is kacérkodtak. Összekötni két külön testben csörgedező vért, gyakorlatilag végtelen uralmat szerezni valaki teljes élete felett – de ez több volt. A Rotmantelek ugyan fizikai érintkezés nélkül tették meg ugyanezt, de von Himmelreich átka arra kényszerített mindent, amiben a mélységi bukott, nem evilági vére folyt, hogy elszenvedjen mindent vele együtt. Akár a máglyahalált is, jelen esetben.
- Tud-Tudtam én... Hogy fájni fog.... De ez... Ez... - Néhány másodpercig még zihált, kétség kívül újraértékelve minden döntést, amit idáig hozott. Avagy mégsem, ha a következő fejrázásából tudtam következtetni. - Nem... Egyszerre... Kellett elkapnom minden... minden kultistát.... Meg a mélységit is.... Nem... sérültetek meg?
- A tűz már csak ilyen. - csóváltam meg a fejem. - Nem vagyok alkimista és a családomnak nem erőssége a fájdalomcsillapítás, de ennyit tudok tenni. Előbb igya meg ezt. - nyomtam ellenkezést nem tűrően a kezébe a fiolányi fájdalomcsillapítót, és alig nyelte le már adtam is kezébe az alkoholos üveget. - Utána igyon ebből annyit, ami egy húzással lemegy.
Olcsó konyak volt, rosszul lefőzött és cudar ízű, de a zsinatelnök ebben az állapotában nem lehetett válogatós. Köhögni kezdett, ahogy a szesz a torkát érte, amire elégedetten bólintottam. Ha nem volt hozzászokva az az ő malmára hajtotta a vizet jelenleg – vizet, amire nagy szüksége volt a tűz után, a tompasággal együtt.
- Ugyan az, mint amit a mélységi csinál... Veletek. Egyesítettem a testem... A mélységi szolgájával, azon keresztül pedig mindenkivel, aki bírt a bukott egy darabjával. Aztán pedig... Istennek áldoztam őket, magammal együtt. - felelte az életben maradt kultista felé fordulva egy kérdésre, amely elkerülte a figyelmemet az ellátás közepette. Von Himmelreich rekedtesen nevetni kezdett, ami gyorsan köhögésbe és fájdalmas nyögésbe fulladt, mielőtt értelmes, tervektől sötét szemei felpattantak és szinte riadtan nézett körbe.
- A medál!  - tért vissza tekintete a tündefiúra- - Kérlek! A főépületben van a kultuszvezérnő. Volt rajta... Egy smaragd amulett, meteorit foglalatban. Idehoznád nekem?
A kultista nem volt bőbeszédű, csak vállvonva fordult sarkon, kis híján beleütközve a befelé nyomuló emberekbe. Egyikük magas volt, tetőtől talpig lemezvért mögé bújva, a másik alacsonyabb, könnyű ruhában egy szál karddal – mindketten csata horzsolásaival és szakadásaival, de semmi súlyosabbat nem láttam rajtuk.
- Von Himmelreich, Zsinatelnök úr? - kérdezte a páncélos. - Mi történt itt?
- Nem szokott hozzá. Ez jó. Könnyebben elfelejti, hogy épp szenved. – támogattam fel az ismét alkohol okozta köhögéstől meggörnyedő zsinatelnököt. - Azért keressen majd egy füvesembert vagy vajákost és kevertessen a bőrére valami kenőcsöt. Ők a lovagjai?
- A lovagjaim, igen. Maga... Wittman, a könyvtárból, igaz? A lovag urat is üdvözlöm, békesség. - biccentett a déliek felé von Himmelreich, miközben a felettébb gyors lábú tünde már vissza is ért, a kezében egy meglepően apró medált tartva. Nem tűnt semmi különösnek, sem hatalmas varázstárgynak, sem szent ereklyének – fogalmam sem volt, mire kellhetett a remete zsinatelnöknek.
- Üdv. Tehetek magukért valamit? És... - kezdte félénknek Wyn, felém és – sejtésem szerint inkább – Esroniel felé fordulva utána. - Köszönöm, hogy visszakaptam a szabadságom.
Szép kis mentőcsapat gyűlt össze, mint verébfiókok a dróton, és mind a falnak támaszkodó ezüsthajú férfit néztük. Ő végigtekintett rajtunk, egyesével elidőzve mindenkin.
- Déliek, vámpírok, sötét tündék, és egy kultista. Milyen szépen összegyűltünk. De ez jó. szükségünk lesz rá. Hiszen amit most látunk, az dél jövője. Ezzel együtt itt.
Felemelte a medált, a benne lévő halványzöld zafír tavaszi színeket festett a romok fehérjére.
- Ez itt egy angyal szellemének a lenyomata. Ennek a neve itt Ramiel. Mi pedig délen sokszorosítani fogjuk ezt.

A kevesebb idővel rendelkező, vagy a történetben annyira nem érdekelt játékosok a poszt alján találnak egy rövidített összefoglalót minden fontos tudnivalóról és teendőről. A ráérősebb játékosoknak is érdemes elolvasni, ugyanis rengeteg fontos információt tartalmaz arról, mik is a játékosi teendők.


"A barlang meglepően nyirkos volt, a meztelen talpak szinte toccsanva merültek el minden lépésnél az ujjnyi vastagon megülő pocsolyákban. Az emberek világa tele volt új élményekkel. A nő halkan felkuncogott a saját gondolatán. Emberek. Ez nem az emberek világa volt, csak az ő talpalatnyi sárszigetük, amely utat talált az Ő világára.
Az egyik függő cseppkőről víz csorgott alá, így a nő megállt és felnézett rá. Víz. Biztosan sós víz volt, itt a tengerek közé szorítva az apró, szinte megtalálhatatlan barlangban.
- Előjöhetsz, húgom. Annyi ideje élnél ebben a sötétben, hogy elfelejted azt, milyen nehéz is engem megtéveszteni?
A víz tovább csorgott, míg emelkedni nem kezdett a kövekből egy terjedelmes lebegő gyémánttá alakulva.
Veroniel. Te rengetted meg a világot, zavartad szét a mágiát és riasztottad meg a híveimet.
- Én, húgom.
Ne hívj a húgodnak.
A nő szája mosolyra húzódott. Szórakoztatta az emberi test, így igyekezett minél jobban kihasználni a lehetőségeit.
- Pedig az vagy, Samael.
A lebegő hasáb megremegett, a cseppkövek porrá omlottak körülötte.
Ne hívj így. Tudod jól, hogy ez a név nem engem illet.
- Dehogyisnem. - felelte rezzenéstelenül a nő, miközben arca egyik felén cafatokban levált a bőr, apró, vörös férgekként hasadtak szét az izmok és repedt meg a csont. Lehunyta egyik szemét, amire a roncsolt szövet újraépült, aztán újra elmosolyodott. Szórakoztató volt, de törékeny.
- Jól tudom, milyen néven neveznek most. De tudom, hogy gyűlölöd, mert nefilimek adták neked.
Gyűlölöm és tajtékzok. Hatalmas vagyok és mégis gyenge, mióta ide zártak, az ember mocska pedig azóta is dőzsöl odakint.
- Most sötét van odakint. Várakozó, lázas és néma sötétség.
A lebegő test nem felelt újra, csak várt. De nem is kellett felelnie, a nő pontosan tudta, mire gondol.
- Hoztam egy ajándékot.
Tudom.
A csoszogó léptek felkavarták a barlang alján megülő pocsolyákat, ahogy a furcsa, emberre hasonlító lény előrelépett.
- Mi ez egyébként?
Egy élőholt. Amikor még élt sötét tündének hívták, aztán meghalt. De a papok, akik az élettel és a halállal kufárkodnak újra lelket erőltettek bele, hogy őket szolgálja.
- Élőholt. - mosolyodott el sejtelmesen a nő. - Érdekes. Egészen nosztalgikus. De nem ő az ajándékom.
A valaha volt sötét tünde megemelt egy hatalmas, obszidiánra hasonlító követ, egészen a feje fölé, a nő pedig érezte, ahogy a lebegő hasáb alakjában rejlő húga gondolatai vadul végigszáguldottak a barlangon.
Aztán az élőholt a földhöz csapta a követ, szilánkjaira törve.
Mit tettél?
- Szabadon engedtelek. Ezt akartad legjobban, nem?
A lebegő gyémánt meghajlott, mintha önmaga torz tükörképe lenne. Sokszög lett és még több, egyszerre tompa és éles, táncoló és mozdulatlan, mielőtt úgy hagyta itt a létezést, mintha nem is lett volna sohasem.
A volt sötét tünde bőre pedig ezüstösen ragyogott, szeme hideg értelemtől csillogva fordult a nő felé.
- De igen.
Hangja még bizonytalan volt, egyszerre szólt több helyről és sehonnan.
- De a te ajándékaidnak ára van, Veroniel.
A nő lehunyta a szemét, ajkairól lehervadt a mosoly.
- Azt akarom, hogy menj az emberek közé és mutasd meg nekik az igazi rettegést. Hogy féljenek, hogy öljenek, hogy tobzódjanak a bűnben, hogy a lelkükbe költözzön a legnagyobb bűn, ami valaha volt. És te leszel az előfutárom, húgom. Te, az Egyiptomi Sötétség, Hoshekh.
- Tenebris. - vágott közbe az élőholtból lett élő. A nő ezen felkuncogott.
- Ahogy az Örök Városban ismertek. Legyen hát ez. Hozz sötétséget a világra, Tenebris."

Veroniel, a Bűn Forrása, a Tiltott Gyümölcs, a Nagy Első akit Veronia lakosai Zargath'hathként ismertek egyetlen pillanatra felébredt. Ám a fenevadnak ez a pillanat elég volt, hogy bilincseit meglazítsa, akaratának egy szelete kiszökjön a világból, mérhetetlen ereje pedig alapjaiban rázza meg Bet'Sohart. A világ rengett, a csillagok elhomályosultak, a hold vérszínbe borult - a változások pedig sorjában kezdték gyötörni a megkínzott föld lakóit.

Miféle változások?

I. A mágia instabillá vált
Veroniel ereje szétszaggatta a mágia törvényeit a világban, az ismerős határok, az ismerős lehetőségek megszűntek és egy merőben új, bizonytalanabb rend lépett érvénybe. A mágiának két új fokozata alakult ki:

• Bűbáj - Egyszerűbb varázslatok, óvatos bele-belenyúlások a mágia szövetébe, amelyek apró eredményt hoznak, de szinte ár nélkül. Az ilyen Bűbájok mindig a használók rendelkezésére állnak, nem tesznek kárt a testben és nem fogynak el.
  A Bűbáj típusú varázslatok manaköltség és ismétlési korlátok nélkül használhatóak.
  
  
• Mágia - Néhány merészebb varázshasználó még ebben a bizonytalanságban is vágyik az erőre, de annak ára különösen nagy lett. A Mágiák hatalmas dolgokra képesek, de használatuk veszélyes. Erejük a használó húsát is felszaggatják, annak csak olyannyira tudnak ellenállni, amennyire felkészültek és gyakorlottak - és ez sem védi meg őket a kaotikus erőtől mindörökre.
  A Mágia típusú varázslatokból minden játék alatt összesen annyi használható, amennyi az adott karakter Mágiapontja. A Mágiapont egy új tulajdonság, amit az elsődleges kaszt szab meg, azok leírásánál fel van tüntetve.
  

II. A mágia megmutatta az igazi arcát
A rejtélyes erő sokáig homályba burkolózott. Mágusok, tudósok és kutatók bohózata volt keresni az értelmet benne, pecsétekkel és kulcsjelekkel bűvészkedni, ám Veroniel rettenetes ereje lehántotta a mágia burkát. A mágiának négy felhasználási módját fedezték fel:

• Szövetség alapú - Ez az erő jön valahonnan, használója csupán eszköz, amelyen át megjelenik. Az Egek Ura, a mélységek fenevadjai, a Természet szellemei meghallják híveik kérését és saját erejüket adományozzák nekik, rajtuk keresztül mutatva meg saját nagyságukat.
  A Szövetség alapú mágiákat a használó egy, az erejét adó lény felé intézett kéréssel idézi meg, legyen az egy ima, egy szakrális ének vagy egy gyors fohász. A varázs ugyanúgy terheli a használó testét, így a Bűbáj és Mágia besorolás érvényes.
  
  
• Akarat alapú - Ez az erő nyers, egyszerű és nyílt. Csak akarni kell, és a zsoldos karja gyorsabban csap le, a démon vele született lángjai ott táncolnak az ujján, az ember felülmúlja önmagát egy pillanatra.
  Az Akarat alapú varázslatokat a használó a saját erejéből idézi meg, elég hozzá egy pillanatnyi koncentrálás és nem igényelnek semmilyen igét vagy előkészületet.
  
  
• Egyszerű pecsétek - Ez az erő egyszerű, de mégis nehezen megfogható. Jelek, jelképek és szimbólumok segítik a használókat a varázslat megszólításában, amely utána a jelre felelve megteszi azt, amit kérnek tőle.
  Az Egyszerű pecsét alapú varázslatokat a használó egy egyszerű, könnyen megjegyezhető pecsét elképzelésével idézi meg. Ez pillanatnyi és nem kell hozzá segédeszköz, csak a megfelelő pecsét ismerete. Elméletileg ide sorolhatóak a rúnák is, ám azokat nem elég felidézni, le is kell írni.
  
  
• Bonyolult pecsétek - A varázslatok legkifinomultabb formái, művésziek és erőteljesek. Erejük nehezen érthető meg és még nehezebben használható, számos jel bonyolult összhangja szükséges hozzá. Akár egyetlen apró hiba is felboríthatja az egyensúlyt, amely alapelemük, így a bölcsek nem bíznak semmit a véletlenre.
  A Bonyolult pecsét alapú varázslatok hívójeleit nem képes egyetlen mágus sem tökéletesen megjegyezni, azok a náluk hordott varázskönyvben vannak leírva. Az ilyen mágiák használatához a mágus rátekint a varázskönyv megfelelő lapjára rajzolt pecsétre, annak hiányában nem idézhetőek meg.
  

III. A halandók és halhatatlanok ereje összemosódott
A sötétségben, ami Veroniát ellepte testvér és ellenség újraértékelődött, eddig lehetetlennek tartott eszközök pedig lehetségessé váltak.
A játékban fellelhető kasztok kettessével-hármassával összevonásra kerültek, képességeik teljesen új rendszer szerint tanulhatóak. Erről részletes leírás A képességek rendszere topicban olvasható.
A játékba került új vagy felújított kasztok leírása a Választható kasztok topicban látható.

IV. Veronia népei felfedték titkaikat
Az új, minden eddiginél nagyobb veszély előhozta Veronia lakosainak valódi oldalát. A homályban, amely napokra beburkolta a földet kiviláglottak az igazságok, eddig misztikus népek lettek érthetőbbek és igazabbak.
A fajok, frakciók leírása újra lett írva és ki lett bővítve. Ezen kívül a faji képességek is átdolgozásra kerültek, néhány apróbb változást eszközöltünk és pontosítottuk őket. Néhány faj egészen radikális változáson ment át, ezek mikéntjéről később külön küldetések fognak szólni, ezek hamarosan elindulnak.

V. A sötétségből új felfedezések bontakoztak ki
Nem csak a fajok, maga a világ is érthetőbb lett a rettegés közepette. Veroniel elsöpörte a korlátokat, amik eddig visszafogták a túlélni akaró elméket attól, hogy megértsék, mi is zajlik körülöttük.
Rengeteg leírás, szabályzat és ismertető került újraírásra. Ezek közül a legfontosabbak az Általános szabályzat, a Mesterségek, a használható Felszerelések, Kiegészítők és Nem Játékos Karakterek. Az újraírás nem minden esetben jelent teljes átalakítást, néha csak pontosítás vagy újrafogalmazás történt, de azért érdemes mindent átböngészni.

VI. A régi háború hamvai szétszéledtek a szélben
Észak és dél egyként torpant meg a világot megrengető sötétségben. A háború lángja kialudt, helyette a túlélésé lobbant fel. Noha az ősi ellentét még ma is ott parázslik a szívükben, a Nagy Veroniai Háború eredménytelenül ért véget.
Az előző patchben kapott jutalmak, a jötün fegyverek és a Seraphok is használhatatlanná válnak az új verzióban. A Seraphok kikerülnek a játékból, a jötünök fegyverei pedig elveszítik Loki Átkát, így nem védettek többé a déli kontárok ellen. Előzetesen minden északi elveszíti a tűzfegyvert, ám azt később mérnök receptként vagy a Bosszú útja jutalmaként bármilyen frakcióhoz tartozó játékos megszerezheti.

Rövid összefoglaló

• A mágiahasználat teljes átdolgozásra került. Kérünk titeket olvassátok el ezt a topicot alaposan.
  
• Ennek függvényében ideiglenesen visszavettünk minden alap és pályázott képességet minden játékos karaktertől, az azokra fordított pénzt pedig teljes egészében visszafizettük. Tehát mindenki számolja össze mennyi váltót költött képességekre és írja fel, mint a jelenlegi vagyonát.
  
• Ezután, miután megismertétek az első pontban a képességek szerzésének módját, nézzétek át a saját kasztotok új képességeit és az új szabályoknak függvényében vásároljatok be. Ha nem világos melyik kaszt milyen új néven fut, nyugodtan kérjetek segítséget a mesélőktől.
  
• Miután az alapképességeket tisztába tettétek, jöhetnek a pályázott képességek. Jelenleg alaphangon el lett utasítva minden eddig bepályázott képesség, azokat újra be kell nyújtanotok elbírálásra. Miután eldöntöttétek mely skilleket pályázzátok be újra (ezen nincs limit, akár az összeset is lehet), valamelyik stafftag megnézi és dönt a típusáról (Mágia vagy Bűbáj), a felhasználásáról (Szövetség, Akarat, Egyszerű pecsét, Bonyolult pecsét) valamint az erősségéről (I.,II.,III.,IV) és arról melyik kaszt melyik fájába illeszkedik. Amennyiben már oldottatok fel olyan alapképességet, amely az adott fában ugyanolyan erősségű, úgy az elfogadott pályázott képességeket meg is vehetitek azonnal. FIGYELEM! Rengeteg túl erős képesség lett elfogadva régen naivitásból, így elképzelhető, hogy ugyanaz a képesség ezúttal nem lesz elfogadva az erőegyensúly megőrzése miatt.
  
• Miután ez is megvan a játék igazából folytatható is, azonban a karakter fejlettségétől és felszerelésétől függően még lehetnek extra feladatok. Legvalószínűbb, hogy a karakter rendelkezik kiegészítő varázstárgyakkal, ezekre új szabály érvényes, így ajánlott ezt a topicot átnézni.
  
• Erősen ajánlott a faji képességeket átnézni. Nem mindegyik változott, de van amelyik igen, valamint néhány faj manatöltése is pontosítva lett. Emellett frissítettük a faj és frakcióleírásokat, szépek és hasznosak, mint a staff női tagjai, érdemes őket átböngészni, hátha szembejön egy új információ.
  

Ennyi lenne, jó játékot mindenkinek az új, gyönyörű sötét Veronián!

Bevezető küldetések hamarosan...

"Így telt hát el sokaknak az a három sötét nap, amikor nem volt más, csak a körbeforgó vérvörös hold..."


"Abaddón vagyok, az Isten Lángja. A láng pedig elűzi a sötétséget. Eddig és ne tovább, Samael..."


"Angyalok ereje ez. Öreg, hideg, lehengerlő. Mintha a csillagok szálltak volna földre, hogy lángjaikkal elégessék a gonoszságot..."

„A hatalom egy csalfa leány. Legyen az bármilyen bölcs király, hatalmas vezér, rettenthetetlen hadúr, szeretett főpap, vagy akár ősi titkok vándor hordózója, a hatalom minden párját megcsalja. S a hatalom sosem gyászol, egyre csak keresi új párját. A kérők pedig sorra szállnak hadba érte.”



Sűrű vihar fodrozódik a városok felett. Veronia népei egymásra néznek. A sűrű harcok tömkelegében királyok, urak vesztek oda. Most új tulajdonosaikat keresik a megüresedett trónok. S mindeközben a világ nagy tengerén túlról új fenyegetés érkezik. A hatalmasok pozíciói meginogni látszanak, ahogy fel kell vegyék a versenyt nem csak ellenségeikkel, de riválisaikkal is. Az összes üres trón közül a legnagyobbért folyik a háború: melyik faj lesz Veronia domináns népe?


Módosítások
A mágia folyamatosan változik, alkalmazkodik, színét cserélgeti, ahogy az évek múlnak. A hirtelen változásoknak hála számos varázsigét módosítottak, hogy megállja a helyét a közelgő viharokban szívében. Számos varázslat, képesség, tárgy, recept és fegyver módosításra került, változatos okokkal. Minden játékos ellenőrizze az adatlapján szereplő összes elemet, s amennyiben megváltoztak, módosítsa őket.


Új megszerezhető és gyártható tárgyak
Az egyre hevesebb harcoknak hála a mesteremberek új praktikákkal egészítették ki arzenáljukat. Új tárgykészítési módok kerültek minden mesterséghez, melyeket küldetéseken lehet megszerezni. Új hajók és hajóra szerelhető kiegészítők vásárolhatóak meg. Az egész kontinensre, földre, vízre, égre kiterjedő háborúban az Úszás, Lovaglás képzettségek többé nem számítanak bele a képzettségek szint szerinti limitjébe.


Új faj-kaszt kombinációk
Az országok, népek tagjai új, akár megvetett vagy éppen tiltott tudományok után kezdtek kutatni. Hogy megállják helyüket a többfrontos háborúban, egyesen hajlandóak szembemenni népük minden tanításával. Új lehetőségek nyíltak meg azok előtt, akik keresik őket, ennek hála


Új rendszerek
A háborúk új szövetségeket formáltak, régi barátságokat tettek tönkre. A leleményesek megtalálták a módját, hogyan húzzanak hasznot a legkilátástalanabb helyzetből is. Az oldalra két teljesen új rendszer került be, melyeket tetszésük szerint használhatnak a játékosok. A rendszeres havi hozzászólásokat díjazó Jutalmazó rendszer, s a feleslegessé vált tárgyakat váltóvá cserélő Vásár.
A Vásárról és annak működéséről itt olvashattok bővebben.
A Jutalmazó Rendszer leírását itt találjátok


A gigászi káoszban üdvözölhetjük oldalunk legújabb mesélőjét. Sibylla fog ezentúl izgalmas történetekkel kedveskedni minden játékosnak. Vigyázzatok a csalfa démonnal, könnyen csapdájába eshettek. Gratulálunk neki ezúton is a sikeres próbameséléshez, a Tíz kicsi démon egy remekbe szabott történetté formálódott a hetek alatt, s epekedve várjuk, miféle kalandokat tartogat nekünk.


Hellenburg helye a világban meginogni látszik. A démonok királysága fejét vesztette. A tündék népe egyre csak egykori fénye után kutat. Az Egyháznak támogatnia kell híveit, hogy felvegye a versenyt a kívülről...és belülről érkező fenyegetéssel. Királyok fejei hullottak, hatalmas jogarok cseréltek gazdát, vagy koppantak a földre. trónok üresedtek meg, s mindenki csak azt várja, ki fog elsőnek felmászni rájuk. A változások Kora új fejezetébe lépett...