Log in

I forgot my password



cBox

Latest topics

» Adatlap szabályzat
by Jerobeam Thu Oct 11, 2018 4:46 pm

» Előtörténet
by Jerobeam Thu Oct 11, 2018 4:38 pm

» Alapszabályok
by Jerobeam Thu Oct 11, 2018 4:32 pm

» Slaves in seas of soot we drown~
by Jerobeam Wed Sep 05, 2018 11:40 am

» Your first subject
by Jerobeam Fri Aug 31, 2018 10:42 pm

Most active topic starters
Jerobeam
 

Who is online?
In total there is 1 user online :: 0 Registered, 0 Hidden and 1 Guest

None

[ View the whole list ]


Most users ever online was 9 on Fri Oct 12, 2018 7:17 pm
November 2018
MonTueWedThuFriSatSun
   1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930  

Calendar Calendar


You are not connected. Please login or register

Your first subject

Go down  Message [Page 1 of 1]

1 Your first subject on Wed Nov 22, 2017 5:05 pm

"Isten első szolgája, Sixtus a csillagvizsgálóban állt és nézett ki annak oldalába vágott, valószínűleg katapult okozta hasadékán. Az épület olyan magas volt hogy az egész Sírhalom látképe a szemei elé tárult, így jól láthatta a hangyaként nyüzsgő kőműves mestereket és hadi építészeket.
- Szemléli a művét, Szentatyám? - lépett be határozottan egy fiatalos kiállású, keresztes páncélt viselő nő a terem ajtaján.
- Nem az én művem ez, leányom. Az Úré, mint minden amit az Ő nevében teszünk. Meg amúgy is inkább volt a tiéd és a lovagoké, akiknek a vére hullott és a zsigereik omlottak ki a halottidézők ocsmány szörnyeinek kezétől, Cornelia nővér.
Cornelia Rotstadt, a Militia Coelorum nagymestere bólintott.
- Szerény, mint mindig, Szentatyám. - a pápa nevetve horkant fel, majd belekortyolt a kezében tartott bőrkulacsba és a nő felé tartotta.
- Mint mindig? Nem sokan osztanák a véleményed.
- Ez az amire gondolok, atyám? - vette el a lovag bizonytalanul, mire Sixtus elégedetten mosolyodott el fehér bajusza alatt.
- Az bizony, a saját főzésem, az idei legjobb söröm. - tekintete visszafordult a látóhatár felé, és a derű egy pillanatig elégedett megnyugvásba váltott. - Mit gondolsz, leányom, hasznos volt amit tettünk?
- Mindenképpen, Szentatyám. Szabad az út a tengerhez és ki tudja, mi vár még ránk azon túl.
A pápa bólintott.
- Új kapu nyílt meg, az Úr egy új útja. Hihetetlen szabadság szakadt ránk, Cornelia nővér, de rémítő veszélyek is. Mert a tenger eddig el volt zárva tőlünk, de nem csak mi juthatunk ki rá - az is bejuthat hozzánk és ki tudja, miket változtat meg. Ki tudja, kiket."


Quest for Azrael
1.3 frissítés

Expedíciók


A Kísértet-szigetekért folytatott hadjárat pora lassan leül, és azon túl az ismeretlen tenger hívogató szellői jutnak be Veronia eddig sem nyugalmas tájaira. Új vizek, új földek és új népek várják a kalandra éhes vagy parancsot nyögő játékosokat és tengernyi (pun intended) új content.

Okkultista
A mélységiek rettegést keltő és szinte legyőzhetetlen fajának léte mára elfogadott tény, ahogy sötét kultuszok hívőinek tevékenysége is. A protestáns egyház volt az első, aki komoly lépéseket tett ellenük egy új, különleges kiképzésben részesített rend, a köznyelven csak Okkultistáknak nevezett kultista vadászok létrehozásával. Ezentúl játékosaink is alávethetik magukat a képzésnek és életüket Hoshekh és társai elleni harcnak szentelhetik.

"Ne͎͉̘̳e̢̩e̮̮̘͈̙͝,͓̙͚͡ ͈̘͝ṱ̱á̢̼̝̼̩̞͚vo̜̣̮̟̣z̛̘̻z̮ ȩ̱l̞̺͉̹̠͞ ̸̙̘̻̟͉͍t̢͕̙͙͖̺ọ̋l̙̮̲̮͚͡ͅͅe̷̘̗ee͉͚̯m̧̫̦̻͕,͚̖͎̠ͅ ̼n͕͡e̯̠͔̝̩̲̫m̺̬̮̰ ̥͎͕̺͎̦̜͢a̫k̬̬̣̠̰̜a̹͖ro̼͖͇͕͡k͞ ͕͍̩̤̯̼m͍͓̗̟̘̦e̵g̭͞s̶̲̯̬̤ẓ͇̗̤̲͍̭͞a̧̬͚̫̪͍͙b̡a̫͍̣͖̕d̹̼̩̕u͕͍̗̘̯͈͘l̶̳̫n͝i̤̻̜!͘ N͝e̸e̛m̷̕͟.̕͡.  Ne͠m.́.. Akaro... Köszönöm"
Michael Nordraun volt kultista megmentőjének

Hollódoktor
Az új háború új járványokat hozott, és a felfedezések is eddig nem ismert nyavajákat hurcoltak be az anyaföldre. Nem kellett sok a gyógyítás mesterségének űzőihez, hogy felszerelkezzenek az új betegségek - és az új ellenségek ellen, gyógykeverékeik pedig kinek áldást és gyógyulást, kinek átkot, szemfolyást és kiálhatatlan kínokat jelentenek. Válaszd a Hollódoktorok csőrös halálmaszkját te is, hogy szenvedők utolsó vigasza vagy kaszása lehess!

"Kísérleti. Ezzel a szóval nevezik azt, amit még nem mertek kipróbálni mert félnek, hogy talán működik és egy újabb zsenit kell kifizetniük. Nem hisz nekem? A lepra hisz."
Jonatan Kohlerose, utazó hollódoktor

Finsterblut
A vámpírok láncos kutyái épp eleget ültek tétlenül, pengéik már rég új csaták forgatagát kívánják. Erich von Finsterblut csatába, hódítani küldte vérengző családtagjait az új lehetőségek hírére, hogy vérrel és vassal vívják ki a vámpírok félelmetes hírnevét az új világokban is csakúgy, mint eddig bárhol. Kik lesznek olyan bátrak és kegyetlenek, hogy a legrettegettebb vámpírcsalád nevét viselve kardot ragadnak az ölés gyönyörűségéért?

"Alliteráció? Nem beszélek latinul. De te sem fogsz ezután!"
Friedrich von Finsterblut Karl Schmidt lelkészhez a nyelvének kitépése előtt

Kevélységdémon
Túl büszkék voltak-e eddig szerepelni vagy méltóságukon alulinak ítélték a közönséget? Talán sosem tudjuk meg, de a kevélység és dölyfös hiúság főbűnét megtestesítő kevélységdémonok ezentúl aktív szereplőivé váltak Veronai történelmének alakításában. Az új szereplők felálltak, a színpad készen áll, ki lesz közületek a gőgös Lucifer ivadéka kinek minden szó személyét sérti?

"A szemtanú szerint a borbély házát valami Lucifrentus nevű démon gyújtotta fel. Állítása szerint az megemlítette hogy rá férne egy hajvágás."
Hellenburgi Városőrség jelentései, V.I.SZ 818 III/245. bejegyzés

Új mesterség: Mérnök
Lakattól a puskáig, egy ügyes gondolat sok mindent el tud érni acéllal, fával és üveggel a megfelelő formába öntve. A Mérnök mesterségét űzők az ész és a fizika erejét felhasználva már-már mágikus csodákat képesek elérni, sőt: olykor olyan szerkentyűket állítanak elő, amelyeken a Kamarák mágusai is csak sóhajtozva ámulnak.

"Pedig végtelenül egyszerű. A forgótárcsát ráillesztettem a hármas tengelyre, ami kissé eltorzította ugyan a dugattyúk sorrendjét de szerencsére tudtam korrigálni eléggé, hogy megfelelő teljesítményt érjek el. Így már világos?"

Jozef von Blutsern, vámpír bányamérnök

Új utazási mód: Hajók
Nagy csatahajók és gyors kalózhajók szelik Veronia tengereit, de a játékosok sem maradhatnak el a vizekről. Ezentúl a nekromantáktól rabolt vitorlások hajószellemei készségesen segítik ideiglenesen, avagy egy megfelelő összeg fejében permanensen a játékosokat a vad hullámok meghódításában.

"Ha valaki megkérdezte miért neveztem a hajómat úgy ahogy, én mindig megkérdeztem hogy akarnak a Veroniai Szűzanya vagy a Győzedelmes Károly hátán fennmaradni a tengeren. Az enyémet legalább meg lehetett ülni."

Johannes Thal, a Tengeri Kecske kapitánya

Új terület: Nyugati-tengerek
A Kísértet-szigetekig tartó Nebelmeer (Köd-tenger) és az azokon túl elterülő Nyugati-tengerek új, ismeretlen kihívásokat, felfedezetlen, meghódítatlan szigeteket és lehetséges szövetségeseket vagy új ellenségeket rejtenek, amelyek a mesélők által vezetett küldetésekben a játékosok rendelkezésére állnak a vért izzadó, sötét, Azrael-hű szórakozás végett.

"A tenger még soha nem kímélt meg senkit, aki tiszteletlen volt vele. A huldrák és a kalózok a legkisebb veszély, a legnagyobb maga a víz. Mert sértődékeny mint egy tünde, haragtartó mint egy északi és könyörtelen, mint a pokol démonai."

Maria Holtz, kalóz

View user profile http://ashesofazrael.hungarianforum.com

2 Re: Your first subject on Sun Jan 14, 2018 4:17 pm
























View user profile http://ashesofazrael.hungarianforum.com

3 Re: Your first subject on Thu Feb 08, 2018 6:09 pm

Quest for Azrael
2.0 frissítés
Veronia hamvai
"A világból csak hamvak maradtak a lángok után. Valakinek a megbánás hamvai. Valakinek a lehetőségé. Ez a világ, amely tűzben sem volt hajlandó elveszni megérett arra, hogy újraformálják és kinek lenne inkább feladata ez, mint a királynak?"
Tertius Gustavus Rex

Veronia megbűnhődött a tetteiért. A vámpírok Fakó Napkelete, az emberi seregek haragtól és sértettségtől fűtött támadása a földre idézte Abaddónt, a pusztítás arkangyalát és az Úr haragjának hírnöke lángba borította a világot. Egyedül az vetett véget a szent küldetéstudattól fűtött tombolásnak, amely majdnem feledésbe merült az évek során: Azrael, az Angyal Kardja. A lángoló kard, amely fényességében és dicsőségében olyan hatalmas volt, hogy Veronia minden szegletét bejárta a fénye megmutatta magát a legendák körének homályában akkor, amikor a legnagyobb szükség volt rá - aztán nyomtalanul eltűnt újra. Ám egy valami ezentúl biztos: a kard létezik és hatalma felülmúlt minden elképzelést.

Már sosem lesz semmi olyan, mint azelőtt volt, mindenen ott maradt a pusztítás nyoma. Habár Abaddónt megállították, Veronia egyharmada a lángokba veszett, egy újabb harmada megnyomorodott vagy megsérült, a föld maga pedig zord emlékeztetőként őrzi a hamut, amelyet a valaha dús legelők és sűrű erdők maradványából hordott szét a szél.

Azonban a hamvak közül nem csak bűnbánat kapott szárba. Vannak, akik lehetőséget láttak a pusztításban, a bömbölő lángok után maradt üres csendben: Veronia megszeppent, kiüresedett és várt. Valakire, aki kezébe veszi az irányítást és kirántja a földet a nyomorúságból.

Új fejezet:
A Nagy Veroniai Háború


Észak ellenszenves királya, III. Gustav bizonyult a legleleményesebbnek. Már a Harag Napja előtt mozgásba lendítette a saját játékait, szövetségeseket nyert meg, felélesztette a hazafias lángot népe szívében és egy ütőképes, technikailag fejlett és megállíthatatlan hadsereggé kovácsolta saját katonáit és az Egyház kereszteseit. Észak a tűz, puskapor és acél hátán emelkedett ki a hamvakból és magához ragadta a kezdeményezést, ultimátumot hirdetve az egész világnak. Aki nincs velük, az ellenük van, és azt a hódítani induló északi hadi gépezet maga alá teperi és a sárba tiporja.

"Veronia az erőseké! Az igazaké, akik képesek kitartani és állhatatosak maradni akkor is, ha a pokol lángjai kelnek fel ellenünk! Veronia a hősöké, akik nyolc évszázadon át folyatték érte a vérüket! Veronia a miénk, mert az Isten is ezt akarja!"

Cornelia rendfőnöknő, Ordo Militia Coelorum


Dél ékköve, Hellenburg, a legendás Fényesvár is ugyanúgy égett, mintha csak máglyarakás lett volna, de a nyakas déli népek nem törtek meg. Váratlan szövetségesekre leltek a közvélemény haragjától félő vámpírokban, és nem várt kincsre bukkantak a Schattenschild mélyébe temetve. A ritka, angyali eredetű ereklyék erejével Dél nagy múltú, sokoldalú hadserege megőrizte hagyományos értékeit és előnyeit, azonban azokat olyannyira hangsúlyossá tette, hogy méltóan felelhessen észak ultimátumára: ameddig Hellenburg áll és az Isten velük van, Dél nem fog meghajolni semmilyen fenyegetés ellenére.

"Ameddig a Fényesvárnak egyetlen köve is áll, Dél is állni fog. Az igazságot nem rejtik többé vérbe. A régmúlt bűne nem nyomaszt minket tovább, mert a mennyek seregei álltak mellénk. Jöjjenek hát a barbár hordák! Jöjjenek hát a kegyetlenek, a gonoszak! Az Isten velünk - ki lehet ellenünk?"

Esroniel von Himmelreich
Új északi technológia:
Láng és acél

"Amikor úgy érzed, hegyeket morzsolni képes robbanást zársz az ujjaid közé. Amikor úgy érzed, seregeket hamvasztó villámlást szorítasz acélba, és szabadítasz el. Amikor úgy érzed, puszta kezeddel képes vagy porig rombolni egy erődítményt - akkor érzel csak igazán."
Fenris Bjronsdottir

Az északi frakcióküldetés eredményeképp a nyugati szigetekről jövő félóriás jotün törzsek mérnökei szolgálatába állították tudásukat minden északhoz húzó játékos számára. Ennek a technikája a következőképpen alakul:

Amint elkötelezte magát észak ügye mellett, minden játékos választhat magának kettőt az alább felsorolt tárgyak közül.


  • Gungnir: Egy tulajdonságaiban közepes, sokoldalú hátultöltős puska. Lőtávja 170 méter, pontossága közepes és közepes sebek okozására képes. Újratöltési ideje 3 másodperc. Két kézzel használható.
  • Fenrir: Egy tulajdonságaiban közepes, hátultöltős pisztoly, lőtávja 80 méter, pontossága közepes és közepes sebek okozására képes. Újratöltési ideje 3. másodperc. Egy kézzel használható.
  • Jormungandr: Egy mechanikai eszközökkel elért páncélfejlesztés. Főképp a hajlatoknál és lemezillesztéseknél alkalmazott csigák, tengelyek és egyéb mérnöki megoldások miatt a páncél nagyobb mozgásszabadságot enged meg a szakítószilárdság elvesztése nélkül. Két változata létezik, a nehéz Jormungandr, ami védelmében egy nehézpáncéllal, mozgékonyságában egy közepes vérttel egyezik, illetve a közepes Jormungandr (vagy Niddhogr), amely védelmében egy közepes páncéllal, mozgékonyságában egy könnyű páncéllal egyezik.

Felszerelésmódosítás:
Észak felszerelésének nagy előnye az, hogy némi mérnöki tudással jelentős mértékben módosítható és személyre szabható. Tegyük fel, hogy Mardór, az oldal legnagyobb képességtolvaja úgy dönt, egy alap Fenrirrel és közepes Jormungandr fegyverrel vértezi fel magát, ám hamar rájön, hogy a játékstílusa nagyban közelharci. Elmegy tehát egy mérnökhöz, és kéri, hogy javítsa fel a pisztolya újratöltési idejét és a sebzését a hatótáv és a pontosság hátrányára. Így Mardór Fenrirje már csak 50 méterig hordja el az ólomgolyót, ráadásul csak bajosan talál el valamit 20 méternél messzebb, ám szinte egykezes blunderbuss, ugyanis súlyos sebeket okoz, és egy másodperc alatt újratölthető. Emellett úgy dönt, hogy neki nincs szüksége a Jormungandr adta mozgékonyságra, viszont szeretne sokkal erősebbet ütni, ha valaki túlélte a kézi miniágyúját, így a mozgékonyság csökkentésével minimális mágia és mechanika keverékével T. Wagner, az ügyeskezű mérnök eléri, hogy Mardór páncélja 20%-al felerősítse az ütéseit. A különböző fejlesztéseknek csak a játékosok képzelete szab határt, ám néhány alapelvet figyelembe kell venni.

  • 1. Minden tulajdonság javulásával egy másik romlani fog. Egy nagyobbat sebző fegyver rövidebb hatótávval és kisebb pontossággal rendelkezik, egy mozgást gyorsító páncél védelme kevesebb és a mozdulatok erejét is csökkenti, legalább is kezdetben.
  • 2. Ezeket a módosításokat a játékosok maguk találják ki és egy pályázat formájában nyújtják be elbírálásra, azonban CSAK megfelelő tervrajzokkal rendelkező mérnök végezheti el. Amíg nincs északi hovatartozású játékos, aki mérnök szakmában jártas ezt a feladatot NJK jotün mérnökök látják el, azonban ezek funkciója megszűnik amint egy JK mérnök csatlakozik a frakcióhoz. Ezek a módosítások nyersanyagot nem igényelnek, ám ezért cserébe kevesebb mesterség tapasztalatot adnak. Az NJK mérnökök díjszabása konstans, a JK mérnökök maguk adhatják meg mennyit kérnek egy adott fejlesztésért.


Új déli technológia:
Angyalok visszhangjai

"Én vagyok Ariel, az Isten Oroszlánja, az angyal árnyéka. Az erőm csekély - és mégis hatalmas. Vedd és használd az Úr dicsőségére, rázd le emberi korlátaidat és tipord el a gonosz ellenséget."

A Seraph Ariel első mondatai

Úgy mondják, először Dél remete zsinatelnöke talált rá arra a föld alatti angyali templomra, amely őrizte ezeket a különleges ékszereket. A déli emberekkel alkotott szövetségük megpecsételéseként a Nachtraben család feje egyéb vámpírklánokkal karöltve sokszorosítani kezdte a rejtélyes tárolókat, rendelkezésére bocsátva minden, magát Dél érdeke mellett elkötelező játékos számára.

Minden ilyen ékszer tartalmaz egy úgynevezett Seraph lelket, amely a játékos hívására felébred és kölcsönadja az erejét. A Seraph alapvetően a ragyogó effekttől a személyiséggel bíró NJK-ig terjed attól függően a játékos mennyire akar vele foglalkozni. Róluk és tárolóikról részletesebb leírás található a frissített Déli frakcióleírásban.


  • Amikor a Seraph ébren van, hozzáférést biztosít a játékos egyes képességeinek továbbfejlesztett verziójához. Például Mardór, oldalunk legnagyszerűbb féldémona rendelkezik a Sötét Dárda képességgel. Úgy dönt, feléleszti a gyűrűjében lakó Seraph, Nasargiel erejét, és a képesség fejlesztett változatát használja, amelyet kreatív és menő módon Örök Éjszaka Dárdának nevezett el. Ez annyiban különbözik a hagyományos Sötét Dárdától, hogy nem tűnik el, és Mardór képes az akaratával egy bizonyos körön belül mozgatni, így egyetlen dárdával folyamatos támadást indítani ellenfele ellen, míg a koncentrációja meg nem szakad.
  • Ezeket a képességeket a játékosok is bepályázhatják, alap esetben azonban a staff is adhat megajánlott módosításokat. A fejlesztett képességeket nem lehet megvenni és nincs szintkötelezettségük, csakis az alapskill megvétele a kikötés.
  • Kezdetben a játékos egy fejlesztett képességgel indul, amelyet maga választhat ki. Újabb fejlesztett képességet mesélő által vezetett kalandok befejezésével szerezhet, ekkor szintén kiválaszthatja melyik képességét szeretné módosítani.
  • A felébredt Seraph nem tűri meg a varázstárgyak hatását, így amíg a játékos a fejlesztett képességeit használja a varázstárgyai hatástalanok. Amint a Seraph alvó állapotba lép, újra használhatóak lesznek.

A sakktábla felállt, a kártyavárak összedőlnek, Veronia hamvait felkavarja a hódítók marsának lépései. Melyik oldalra állsz a vihar közepette?

Játéktéri változások:

"Itt hagyjuk ezt a földet nektek, Isten emberei. Hiba volt idejönnünk veletek, nagy hiba. Veronia a tietek és azoké, akik maradni akarnak veletek a háborúitokat vívni. Danu vigyázzon rátok."
Amelie Fairbranch

Ahogyan arról a tünde frakcióküldetésben olvashatnak a tisztelt játékosok, a Tünde Királyság és a hozzájuk tartozó Sötét Tünde Hercegség nyomtalanul tűnt el a térképről. Zephyrantes, Lightleaf, Elatha nincs többé, a tünde népek erdejüket az Ygdrassil egy ágával egy hatalmas méreteket öltő portállá alakították, városaikat, szinte egész fajukat áthelyezve őshazájukba, Alfheimbe.

Mit jelent ez a játékosokra nézve?

A tünde és sötét tünde frakció, mint önálló, szuverén hatalom nem létezik többé. Ez korántsem jelenti azt, hogy a tündék két faja nyomtalanul tűnt volna el Veroniáról - azok a tündék, akik a Tünde erdőn és Nebelwaldon kívül laktak, vagy ennek ellenére nem értettek egyet az utazással Veronián maradtak, noha saját hazájuk nélkül. Kisebb, elszórt közösségekbe csapódtak, egy-egy rangosabb itt maradt lovag, nemes vagy nagy rangú katona köré gyűlve. Így a tünde és sötét tünde ezentúl is választható és játszható faj, csupán identitásuk változott a nyakas, távolságtartó birodalomtól az itt maradt, emberek közé beilleszkedni kényszerülő menekültek felé.

Új területek:



Cinderweald
Abaddón pusztítása nem hagyta érintetlenül a tündék és tündérek erdejét sem. Hatalmas terület égett hamuvá, noha lakói, az ottani druidák, még maga Titánia, a tündérek királynője is minden erejét bevetve próbálta megmenteni - hiába. A két erő, a fae természetmágia és az angyal szent lángjai egymásnak feszültek, ám a tündérvarázs csupán annyira volt elég, hogy az élet szikráját megőrizze a lángvihar közepében. Így született meg Cinderweald, ez a groteszk, koromtól és parázstól kétszínű, lepusztult és mégis élő erdő, ahol a tűz érintésétől torz élet utolsó erejével kapaszkodik a létezésbe, nem kímélve a bátor vagy botor utazókat.

"Éjszaka, amikor nincs holdfény, és fekete minden, ellátni egész odáig. Parázslik és pattog - és mintha valami mozogna benne. Mintha a tűz életre kelt volna a fák között, és azóta haragosan járná a vidéket."
Tristan Thawn, féltünde zsoldos

Finsterwald
Ahogyan az Ygdrassil kapuja becsukódott, Zephyrantes büszke épületei, Elatha karcsú tornyai nem voltak többé - de az erdő nem tűnt el. Megváltozott, nyomasztó lett és furcsa, tele olyan lényekkel, amelyeket sosem láttak Veronián, még a Köderdőben sem. Akik bemerészkedtek úgy mondják sötét, idegen árnyak, emberi szemnek groteszk lények lakják, és a halál leselkedik minden sarokban arra, aki belép az ősöreg fák közé. Finsterwald, a Sötéterdő, így nevezték el a környező falusiak. Veronia egy újabb szeglete, ahová ép eszű kalandozó csak nagy elkeseredésében lép be.

"Uram! A negyedik csapatnak két napja kellett volna visszatérnie. Azt hiszem ideje eltűntnek jelenteni őket - és ha megfogad egy tanácsot uram, ne etesse több emberünkkel azt az erdőt. Az emberek java része dezertálással fenyegetőzik, ha még egy lépést tenniük kell a Finsterwaldban."
Halhatatlan Erwin, felderítő tizedes

A Konzorcium

Legyen északi vagy déli hovatartozású, nemes vagy nemtelen, Veronia legnagyobb kereskedőszövetségének csak egy dolog számít: a pénz. Minden játékos, aki fel tud mutatni 10000 váltót a saját vagyonából, belépést nyerhet a Konzorcium köreibe. Ez amellett, hogy remek presztízsalap, számos lehetőség nyílik meg számára.





  • A tagoknak lehetősége van vagyonuk egy részét felajánlani a rászoruló játékosok számára hitelként, amelyet megegyezéstől függően később egy összegben, vagy részletenként kell visszafizetniük.
  • Az egy összegben fizetés során a felek megállapodnak egy türelmi határidőben, amelyen belül szintén a pénzt felvevő játékos megegyezésen alapuló kamattal köteles visszatéríteni az kölcsönt.
  • Részletfizetésnél a játékos minden, játékokért kapott jutalmának 15 százalékát a staff automatikusan jóváírja a hitelező felé, ameddig a részletek együtt ki nem adják a kölcsönzött összeget a megegyezett kamattal együtt.
  • Amennyiben a kölcsönt felvevő játékos váratlanul eltűnik így nem fizeti ki a hitelezőt, a Konzorcium (ergo a staff) saját vagyonából jótáll érte és kifizeti az adósság maradék részét.
  • A kamat minimum összege 25%, ennél kevesebb kamattal rendelkező hitelt a Konzorcium nem támogat így jogvesztéssel büntet.
  • Azok a játékosok, akik két karakterrel is rendelkeznek dönthetnek róla, hogy az adósságot milyen arányban kívánják a két karakterrel törleszteni. FIGYELEM: Saját karakternek nem lehet pénzt kölcsönözni, ez súlyos kihágásnak minősül.



"Mi volt a szikra, amely lángra gyújtotta a lőporos hordót? Igen érdekes kérdés, fräulein Shaltyera. Volt egy város, amely nagyon rég óta dacolt a valósággal. Mintha egy tengerből kiemelkedő sziklán billegő kalyiba lett volna, amely minden oldalról hullámok ostromoltak és mégis, lakói csak befelé fordított tekintettel eldöntötték volna, hogy semelyik oldalra nem billennek. De a tenger keveset ad a kalyiba szavára."

~ Darrakard


Nyitó event hamarosan



Last edited by Darrakard on Sun Apr 22, 2018 1:32 pm; edited 1 time in total

View user profile http://ashesofazrael.hungarianforum.com

4 Re: Your first subject on Sat Apr 21, 2018 10:46 pm


A háború visszatért Veroniára. Új királyok régi ellentétei bontakoznak ki az angyal tüze után maradt hamuból - a föld éppen csak túlélt egy végítéletet, máris csatába induló tömegek lépteitől remeg meg az ég.

Mit tesznek a kalandorok, akik éppen túlélték a lángokat, most mégis egy szétszakadni készülő világban kell szembenézniük az acél és mennydörgés áradatával?

A kanóc már meggyulladt, és a sistergő seregek már úton vannak az első erőd felé, amely fölött összecsapnak a hullámok.

Ott leszel a robbanáskor?

A Quest for Azrael eddigi legnagyobb szabású patche több fontos dolgot is behozott, és rengeteg mindent megváltoztatott (javában jobb irányba). Ezek között olyan dolgok említhetőek meg, mint az új design, új játékmódok amelyek a staff elképzelései szerint összehozzák a különböző mértékű játékra fordítható idővel rendelkező játékosokat és mindenkinél elérik, hogy részesének érezhesse magát a legnagyobb háborúnak, amelyet 800 éve nem látott a világ. Emellett új karakterfejlesztési lehetőségek, amelyek mindkét felet egyedivé és hatalmassá teszik, hogy minden játékos, aki hajlandó hűséget fogadni, úgy érezhesse, a világ sorsának kerekén ő is lökhet egyet.

Az újító jellegű nyitóevent hamarosan kezdődik, amelybe bátran becsatlakozhat, akár frissen elfogadott játékos is, így aki kedvet kapott, ne habozzon! A közösségünk hallatlanul félőrült és szeretetteljes, így ha IC véres és sötét brutalitás érdekelne, OOC pedig egy szórakoztató és segítőkész bolondokháza, ne keress tovább!

View user profile http://ashesofazrael.hungarianforum.com

5 Re: Your first subject on Sat Apr 21, 2018 11:08 pm

Hol a Snickersem??

View user profile

6 Re: Your first subject on Sun Apr 29, 2018 4:49 pm

Csak hogy lássunk egy posztot is

- Milyen mértékű vérzést tud elállítani? Valamint az égési sérülésekben kellően jártas?
Von Himmelreich első kérdése már nem tetszett, ugyanis felettébb ostoba vakmerőséget sejtetett.
- Nem képes úgy vérezni, hogy ne tudjam elállítani, hacsak ketté nem vágják. Az égési sérülések sajnos nem a specialitásom, ezért új bőrt nem tudok magának adni, de tűz ellenében is életben tartom. – feleltem végül az igazságnak megfelelően, ami láthatóan elég volt dél remete zsinatelnökének.
- Elég lesz. A fájdalmamon tudok enyhíteni. A lány a szomszéd cellában lesz az egyik elterelés, a másik meg egy kultistafiú. Maradjon hátul, amennyire csak lehet, ha elkezdődik az akció, és amíg nincs szükségem tényleges ellátásra, szabaduljon meg mindentől, amin a vérem van.
Varázslatot sejtettem, ráadásul a legrosszabb fajtát. A Rotmantelek bele-belenyúltak a vérmágia köreibe, így tőlem sem állt elég távol ez a misztikum – de eléggé, hogy tudjam a kockázatait.
Oldalra fordítottam a tekintetem, a szomszéd cellában csöndesen várakozó, fejét lehorgasztó lány felé. Fakóbb volt, mint a vámpírok java része, haja színe a holdfényben fürdő ökörnyál ezüstjét idézte, a fehér tincsek között előbújó hegyes fülek alapján pedig egyértelműen tünde volt.
- Ön jól van? - kérdeztem halkan, de elég hangosan, hogy ne rémítsem meg. Hirtelen kapta fel a fejét és gyöngyházfényű szemeiben egy pillanatra félelmet láttam átsuhanni, mielőtt a torkán átfutó izmok apró remegése elárulta, hogy épp a bátorágát gyűjti össze.
- Igen, uram, köszönöm a kérdését.
Érdekes irónia volt, hogy mennyire könnyen ismertem meg az emberek, tündék és bármilyen más páciensem összes rezdülését, amely a lelkük fordulásait követte, de az érzelmeket magukat sosem. Képtelen voltam befogadni a motivációt, a szelet, amely a hajót előre hajtotta – én csak a vitorlát láttam dagadni, a kormánylapátot fordulni.
- Mindent meg fogok tenni, ami csak tőlem telik, hogy sikerrel záruljon az akció. Örülök a találkozásnak, a nevem Wyn. - tette hozzá még a tündelány, én pedig amennyire volt helyem meghajoltam felé.
- Örvendek a szerencsének, kisasszony. Engem Dieternek hívnak. Ne aggódjon, becsületemmel ellenkezne sorsára hagyni bárkit, akinek hatalmamban áll segíteni így ön is számíthat a segítségemre.
Wyn vonásai felengedtek egy árnyalatnyit, vértelen sápadt ajkai egy halovány mosolyt formáltak, miközben aprót biccentett. Kérdés sem fért hozzá, hogy a törékeny lelkűek közé tartozott, olyanok közé, akikhez óvatosan, megnyugtatóan kell közeledni a sikeres kezelés érdekében.
Ekkor a nyugodt állóvízbe, amely ránk telepedett lehulló kőként csobbant bele az egyik, arcán háromszöget viselő kultista felkiáltása, amelynek csupán a legvégét sodorta felénk a szél.
- ...délinek tűnnek!
Von Himmelreich lendületesen pattant fel, meghazudtolva, hogy percekkel ezelőtt az életéért küzdött – már ha az igaz volt egyáltalán. Szabad kezével megragadta a cella rácsát, erőteljes rántásokkal próbálva felhívni magára a kint őrködő kultisták figyelmét, közben torka szakadtából kiabált.
- Hé! Déliek? Meggondoltam magam! Engedek a mesterüknek! Elfogadom Raczahqelt! És behozom a délieket is!
Átlátszó hazugság volt, átgondolatlan és erőltetett. Nem lepődtem meg a tünde nevetésén.
- Miért kellene elhinnünk? – kérdezte, von Himmelreich pedig a Wyn nevű tündelány felé mutatott.
- Mert véráldozatot is mutatok be előtte. A lányt és az Armaros-kultistát is.
A tünde arca aprókat rándult, miközben kényszeres, görcsös közömbösségbe rendeződött, egyértelműen a rá törő pánikkal küzdve. Ujjaim szinte maguktól találták meg a köpenyemet tartó szalag szárait, ügyes, begyakorlott mozdulatokkal rendezve újra a csomót, hogy magamra hívjam a lány figyelmét.
Ne féljen, kisasszony. Bízzon bennem. Nyugodtnak kell maradnia.
- Mit akarsz tenni Esroniel? - a festetlen arcú, koszos köpenyes tünde, akit eddig szinte észre sem vettem nem lehetett más, mint „az Armaros-kultista”. Nem ismertem a mélységiek kapcsolatát, fogalmam sem volt rivalizálás vagy ellenségesség volt-e köztük, de az ajánlatra a ránk vigyázó háromszöges felvonta a szemöldökét.
- Hát akkor bizonyítsd elkötelezettséged.
A kultista intett egy nőnek, aki a velünk bezárt tündét ragadta meg, míg maga Wyn felé lépet, durván hátra csavarva a kezét és von Himmelreich elé rángatta. A lány könyöke megfeszült, a vállát körbefogó ízületi tok is megcsavarodott, ami fájdalmas lehetett, de egyelőre nem tűnt úgy, hogy bármelyik sérült volna. A férfi tőrt nyújtott a zsinatelnöknek, olyasféle hullámos pengéjű áldozófegyvert, amely gyorsan kivérző, egyenetlen szélű sebeket hagyott maga után.
- Előbb a kultista. - rázta meg a fejét Esroniel, ősz-ezüst haja aprókat táncolt széles, értelmes homloka körül. - Nem kockáztathatjuk meg, hogy Armaros elszabadítja az erejét benne.
Itt és ekkor tört ki a káosz, amelyet dél bújdosó vezetőjének dallamos, mély dúdolása harangozott be. A tőr megvillant a magasban, mielőtt halk, nedves cuppanással mélyedt bele von Himmelreich bepólyált kézfejébe, alig egy pillanatig. A penge holdsarló alakban szelte át a levegőt ismét, lesújtva az Armarost szolgáló kultistát fogva tartó nőre, gond nélkül választva el annak egyik ujját a kézfejétől. A nő üvöltése bántóan rontott bele a férfi dúdolásába, miközben engedte leesni a tőrt és helyette a levágott ujjat kapta fel, erőszakosan belenyomva a saját kezén ejtett vágásba.
- "...Ez most már csontomból való csont, testemből való test..."
A Bibliát idézte, az istenüktől ajándékozott szent írást, egy etikai kódexet amely ezen a földön fegyverré vált. Razaqhel kultistái már nem törődtek mással rajta kívül, félretaszították az útból a foglyaikat és fegyverért kaptak, de elkéstek.
- "...Magamat pedig, teljesen elégő áldozatul az Úrnak ajánlom..."
Ez volt a pillanat, ahol emlékeztem Esroniel intésére és a rémülettől elkerekedő szemekkel rántottam ki a táskámból a férfi vérével szennyezett gyolcsdarabokat, az utolsó pillanatban hajítva át az apró cella sarkába, mielőtt minden, amelyen akárcsak egy cseppje is volt azúr lángra kapott. Égett a zsinatelnök, de égtek a kultisták is, az egész angyalrom megtelt a lassan tűzhalált haló szerencsétlenek sikolyaival – és még valamivel. Egy hanggal, amely mintha az agyam legmélyebben eltemetett sötétjével rezonált volna, egy tapintható haraggal, amely végigsimította a gerincemet és egy végtelen, lelketlen és érthetetlen fájdalommal, amely görcsbe húzta minden porcikámat. Alig egy pillanatig tartott, de amint elengedett zihálva borultam előre, túl sokáig csak figyelve a tűz ropogását.
- Mi történt? - kérdezte végül a sértetlen tünde, ami elég volt hogy kizökkentsen a pillanatnyi megrökönyödésből. Magamban szitkozódva léptem oda a zsinatelnökhöz letépve a vállamról a köpenyemet, figyelmen kívül hagyva a forróság csípős érintését az arcomon és leterítettem a férfit, elfojtva a lángokat. Szerencsére elég volt, hogy a tüzet megfékezzem, de jó pár másodpercig volt kitéve a forróság pusztító hatásának.
- Tudja, maga nem épelméjű. Egészen biztosan nem volt ennek egyszerűbb módja? - kérdeztem tőle, miközben ülésbe segítettem és a vállára terítettem a köpenyemet. Az arca vörös volt, nyaka is foltokban, de sehol nem láttam szenesedést – szerencséje volt. Sietős léptekkel értem el a kéziládámat, felpattintva a kovácsolt kallantyúkat és előhúztam a legerősebb fájdalomcsillapítót, ami csak nálam volt egy jó adag tömény szesszel együtt. A mágia hatása valószínűleg ekkor ért a végére, a hirtelen fellépő fájdalomtól pedig von Himmelreich üvölteni kezdett, hogy szinte az egész rom beleremegett.
Fogalmam sem volt, miféle mágia lehetett dél rejtélyes vezetőjének birtokában, de sejtéseim voltak. Csontomból való csont… Kötés, olyan, amellyel a legerősebb Rotmantelek is kacérkodtak. Összekötni két külön testben csörgedező vért, gyakorlatilag végtelen uralmat szerezni valaki teljes élete felett – de ez több volt. A Rotmantelek ugyan fizikai érintkezés nélkül tették meg ugyanezt, de von Himmelreich átka arra kényszerített mindent, amiben a mélységi bukott, nem evilági vére folyt, hogy elszenvedjen mindent vele együtt. Akár a máglyahalált is, jelen esetben.
- Tud-Tudtam én... Hogy fájni fog.... De ez... Ez... - Néhány másodpercig még zihált, kétség kívül újraértékelve minden döntést, amit idáig hozott. Avagy mégsem, ha a következő fejrázásából tudtam következtetni. - Nem... Egyszerre... Kellett elkapnom minden... minden kultistát.... Meg a mélységit is.... Nem... sérültetek meg?
- A tűz már csak ilyen. - csóváltam meg a fejem. - Nem vagyok alkimista és a családomnak nem erőssége a fájdalomcsillapítás, de ennyit tudok tenni. Előbb igya meg ezt. - nyomtam ellenkezést nem tűrően a kezébe a fiolányi fájdalomcsillapítót, és alig nyelte le már adtam is kezébe az alkoholos üveget. - Utána igyon ebből annyit, ami egy húzással lemegy.
Olcsó konyak volt, rosszul lefőzött és cudar ízű, de a zsinatelnök ebben az állapotában nem lehetett válogatós. Köhögni kezdett, ahogy a szesz a torkát érte, amire elégedetten bólintottam. Ha nem volt hozzászokva az az ő malmára hajtotta a vizet jelenleg – vizet, amire nagy szüksége volt a tűz után, a tompasággal együtt.
- Ugyan az, mint amit a mélységi csinál... Veletek. Egyesítettem a testem... A mélységi szolgájával, azon keresztül pedig mindenkivel, aki bírt a bukott egy darabjával. Aztán pedig... Istennek áldoztam őket, magammal együtt. - felelte az életben maradt kultista felé fordulva egy kérdésre, amely elkerülte a figyelmemet az ellátás közepette. Von Himmelreich rekedtesen nevetni kezdett, ami gyorsan köhögésbe és fájdalmas nyögésbe fulladt, mielőtt értelmes, tervektől sötét szemei felpattantak és szinte riadtan nézett körbe.
- A medál!  - tért vissza tekintete a tündefiúra- - Kérlek! A főépületben van a kultuszvezérnő. Volt rajta... Egy smaragd amulett, meteorit foglalatban. Idehoznád nekem?
A kultista nem volt bőbeszédű, csak vállvonva fordult sarkon, kis híján beleütközve a befelé nyomuló emberekbe. Egyikük magas volt, tetőtől talpig lemezvért mögé bújva, a másik alacsonyabb, könnyű ruhában egy szál karddal – mindketten csata horzsolásaival és szakadásaival, de semmi súlyosabbat nem láttam rajtuk.
- Von Himmelreich, Zsinatelnök úr? - kérdezte a páncélos. - Mi történt itt?
- Nem szokott hozzá. Ez jó. Könnyebben elfelejti, hogy épp szenved. – támogattam fel az ismét alkohol okozta köhögéstől meggörnyedő zsinatelnököt. - Azért keressen majd egy füvesembert vagy vajákost és kevertessen a bőrére valami kenőcsöt. Ők a lovagjai?
- A lovagjaim, igen. Maga... Wittman, a könyvtárból, igaz? A lovag urat is üdvözlöm, békesség. - biccentett a déliek felé von Himmelreich, miközben a felettébb gyors lábú tünde már vissza is ért, a kezében egy meglepően apró medált tartva. Nem tűnt semmi különösnek, sem hatalmas varázstárgynak, sem szent ereklyének – fogalmam sem volt, mire kellhetett a remete zsinatelnöknek.
- Üdv. Tehetek magukért valamit? És... - kezdte félénknek Wyn, felém és – sejtésem szerint inkább – Esroniel felé fordulva utána. - Köszönöm, hogy visszakaptam a szabadságom.
Szép kis mentőcsapat gyűlt össze, mint verébfiókok a dróton, és mind a falnak támaszkodó ezüsthajú férfit néztük. Ő végigtekintett rajtunk, egyesével elidőzve mindenkin.
- Déliek, vámpírok, sötét tündék, és egy kultista. Milyen szépen összegyűltünk. De ez jó. szükségünk lesz rá. Hiszen amit most látunk, az dél jövője. Ezzel együtt itt.
Felemelte a medált, a benne lévő halványzöld zafír tavaszi színeket festett a romok fehérjére.
- Ez itt egy angyal szellemének a lenyomata. Ennek a neve itt Ramiel. Mi pedig délen sokszorosítani fogjuk ezt.

View user profile http://ashesofazrael.hungarianforum.com

7 Re: Your first subject on Fri Aug 31, 2018 10:42 pm

Quest for Azrael
2.1 frissítés
Királyok bukása







"Végigsétáltam a palota leomlott lépcsőjén a repedéseket kerülgetve és szemeim engedetlenül rebbentek oldalra minden alkalommal, amikor egy lövedék keresztülhasította az illúziómat. Különös volt, hogy ennyi év után sem tudtam elengedni a félelmet. De nem jelentett gondot. Nem sokáig.
- Megállj! Ki maga és mit keres itt?
Férfi volt, könnyű (és ocsmány) ruhában, egy szuronyos puskát szegezve nekem. Pontosabban az illúziómnak, de utálom magam ismételni. Felemeltem a kezem, egy pillanat erejéig elidőztem az ujjamra húzott fekete köves gyűrűn. Lehetnék kíméletes is vele, hazudhatnék, eltüntethetném máshová... De most nem ez volt az egyetlen lehetőségem.
- Darr.
Éreztem, ahogy Leviathan ereje eltölt, a Secretum pedig finom remegéssel világított fel.
- Mi az, Lilith? - villant oldalra a szemem. A lány felismerhetetlen arccal nézett fel rám, mintha hezitált volna. De az kizárt dolog volt. Lilithyra jobban utálta az embereket, mint bárki ezen a földön.
- Valahogy... nem érzem, hogy amire készülsz...
Begörbítettem a mutatóujjamat, aztán felfordítottam a tenyeremet. A Rotmanteleknek volt egy igen hasznos képessége, amivel gyakorlatilag uralmat nyertek valaki vére felett, hogy abból aztán egy másik varázslattal fegyvereket, pengéket, tűket vagy bármi mást alakítsanak, ami a képzeletükbe belefért. És senkinek nem volt nagyobb képzelőereje nálam.
- Nem kell érezned. Démon vagy, Lilith. Ne sajnáld az embereket. Jilan sem tette.
Lilithyra tétovázva hátralépett, én pedig széttártam a tenyerem. A férfi bőre több helyen felhasadt, ahogyan a pengék belülről szabdalták szét.
Talán máskor pazarlás lett volna négy Leviathant elhasználni egyetlen emberre, de többé nem kellett félnem a varázserőm elfogyásától.
- Biztos... Biztos, hogy ezt akarod? - kérdezte a lány, én pedig felé fordultam és közelebb léptem hozzá.
- Nem. Nem vagyok. De nem is kell annak lennem. Ha tévedek, nincs többé aki számonkérjen. Ha elhamarkodott lépést teszek nincs többé, aki képes legyen kihasználni. A sakkjátszma véget ért, mert lesöpörtem az asztalt.
Lilithyra szemei elhidegültek, ahogy felnézett rám.
- Nem. Még nem. Még van valaki, aki számonkérhet.
A lány ujjai görcsösen szorultak ökölbe, a padló pedig recsegve felrepedt és három kígyóalak formálódott elő. Megemeltem az államat és elkerekedett szemekkel néztem le a lányra.
- Nem akarod ezt tenni, Lilith.
- Nem. Tényleg nem.
A kígyók előre lendültek.
- Hát legyen.
Hozzácsaptam a sarkam a kőhöz, a talpam körül pedig apró rúnakörök jelentek meg és helyeztek odébb néhány lépéssel. A démonlány felé nyújtottam a kezem, amitől a lépcső hullámot vetett és cseppet sem művészi kőkezeket formált, amik összemorzsolták Lilithyra kígyóit. Pont, mint ahogyan a tündék druidái formálták a földet a puszta akaratukkal. Puszta elemirányítással a nyomába sem érhettem ugyan, de az eszközeim nem korlátozódtak ilyen csekély számú varázslatra. Lilith úgy döntött komolyan vesz végre, kezének egy intésére a márvány felcsavarodott körülöttem, én azonban a holdpapok Fényalakjában átléptem a kőtömbök között.
- Veronia minden mágiája az enyém. Mit gondolsz, mit fogsz tenni?
Lilith szemei még mindig hidegek voltak. Túl hidegek.
- Ami a feladatom.
Elmosolyodtam, és Zagan hihetetlen erejét kölcsönvéve egy legyintéssel odébb taszítottam a palota homlokzatából leszakadó tonnányi kőtömböt.
- Hadd találjam ki. Sarathielhez van szerencsém.
- Így van, démon. Amit teszel pedig veszélyezteti Bet'Sohart.
Villám sistergett és vakító villanással hasított szét egy felém nyúló kőcsápot.
- Felettébb csábító gondolat egy angyallal összemérni az erőmet, de sajnos nincs jelenleg időm rá.
A lány mindkét kezét maga elé emelte én pedig csettintettem. Rúnák izzottak fel, lila, természetellenes ragyogással az udvaron, Lilithyra - azaz a testében lakó angyal - alakja pedig elhomályosodott.
- Johannes von Nachtraben nagyúr üdvözletét küldi... noha ő még nem tud róla.
Mielőtt a teleportkapu bezárult volna a palota remegni kezdett, hatalmas vadállatként görbült meg, amely ugrásra készen várta a gyilkos parancsot, amely végül nem jött. Az angyalok félelmetesek.
- Így. Nyugalomban. Végre elkezdhetem a leggyorsabb háborút, amit ez a föld valaha látni fog. Az utolsó háborút.
Valami a koponyám hátuljában felnevetett, én pedig összecsaptam a tenyerem."

View user profile http://ashesofazrael.hungarianforum.com

Sponsored content


Back to top  Message [Page 1 of 1]

Permissions in this forum:
You cannot reply to topics in this forum