Mélységiek

FIGYELEM! Az alább leírtak nincsenek benne a köztudatban, csupán kevés válogatott veroniai ismeri a mélységiek történetét vagy tud néhányukról név szerint. Ezek az emberek részben az emberi egyházak tagjai, a nefilimek, illetve azok a kalandorok, akik utazásaik során találkoztak ezekkel a rettenetes teremtményekkel.

A mélységiek halandók számára felfoghatatlan erejű lények. A testük csupán félig anyagi, metériájuk átnyulik a világok közötti térbe és magasabb szférákba, ahova embereknek nincs belépésük. Külsejük eredeti állapotában leírhatatlan borzalom, nincsen meghatározott formájuk, legtbben éppen ezért folyton változó csápos lényekként tudják csak megfogalmazni a látottakat, amik egyszerre folyékonyak és szilárdak, kemények és lágyak, égetnek és marnak vagy végtelenül hidegek. Mindezek mgött pedig mégis a legborzalmasabb az a rendkívüli intelligencia, gondolatok tervek és álmok szövevényes hálója, aminek befogadásához és megértéséhez az emberi elme egészen törékeny. Már csak a közelükben lenni is elég ahhoz, hogy a hatalmas erő összeroppantsa valakinek a józanságát és maradandó károsodásokat okozzanak.
A mentális képességeik korlátlanok. Képesek telepátiával kommunikálni az emberekkel és egymással is. Semmilyen gondolat nem maradhat rejtve előttük, noha csak rajtuk múlik, hogy megosztják-e másokkal is, amiket tudnak. Rémálmokat és szörnyűséges látomásokat képesek bocsájtani másokra, akár több száz mérföldről is, vagy csupán érthetetlen suttogással kergetik őrületbe az áldozataikat. Noha ezzel ők sincsenek egészen tisztában, társaság nélkül, ami megtarthatná önnön ép elméjüket folyamatosan vadulnak el, és válnak egyre primitívebb ősi ösztönlényekké. Ekkor elvesztik az összes olyan korábban még létező intelligens vonást ami megkülönbözteti őket az átlagos bestiáktól. Ha az utóbbi helyzet beáll, többé nem lesznek képesek gondolkodni sehogy, s csakis minden felemésztése érdekli őket. Az ilyen mélységi undorító masszaként közlekedik a barlangokban, s ténylegesen bármit elfogyaszt, legyen az élő vagy halott.
Képesek osztódni, s magukból részeket kilökni. Ezek önálló életet folytatnak, csak annyiban kapcsolódnak a szülőentitáshoz, hogy az egy parancsot rejt el a gyermek elméjébe, amit annak mindenképpen követnie kell, egzisztenciájának ez az egy igazi oka van. Külső szemlélődő számára azonban önállónak tűnnek.

Kevesen tudják, de a mélységiek valaha angyalok voltak, akik nem engedelmeskedtek Isten parancsának. Az emberek néha nem is értik, miért lehet bűn az, ha valaki segíteni akar rajtuk, vagy a szabadságot keresi, hiszen ha ez ellentétes az Úr akaratával, akkor ezek az angyalok is ugyanolyan rémséges lényekké változnak, mint azok, akik gyilkolnak, vagy meg akarják semmisíteni a világot. Az angyalokra más szabályok vonatkoznak.
A bukás hosszadalmas folyamat, éveket vagy akár századokat is igénybe vehet, de végül mind elveszítik hatalmas angyali mivoltukat és amorf szörnyetegekké változnak. Bet'Sohar egy elrejtett bolygó a végtelen világűrben azt a célt szoltálta, hogy börtöne legyen ezeknek a rémségeknek. A belsejébe nyúló építmények, amiket a köznyelv csak anygalromoknak hív mind-mind részei a börtönnek, és még az egész bolygó is csupán törékeny bilincse a legnagyobb förtelemnek. A mélységiek ennek a börtönnek bizonyos részeibe, angyalvárosokba, épületekbe vagy akár barlangokba és folyókba vannak zárva, amelyeket az egyszerűség kedvéért csak "templomoknak" neveznek. A templomon belül a mélységi szabadon mozoghat, ám egy pecsét megakadályozza, hogy elhagyják azt, illetve az erejük nagy részét is lakat alatt tartja (noha a bezárt mélységiek ereje is végeláthatatlan egy halandó szemével nézve). Ezek a pecsétek általában kisebb-nagyobb tojásdad alakú csiszolt ékkövek formájában manifesztálódtak. A mélységi nem képes hozzáérni a saját kövéhez, ugyanakkor egy halandó könnyedén elveheti azt a helyéről és ezzel rászabadíthatja a fenevadat a világra - ahogyan az meg is történt néhányszor.
Éppen ezért a bukott angyalok, amelyek vágynak a szabadságra vagy céljaik vannak még a világgal igyekeznek halandóka gyűjteni maguk köré. Ígéretekkel csábítják őket, és kölcsönznek nekik néhány kisebb szeletet a hatalmukból. A közös cél általában összegyűjti az egy mélységit szolgálókat és kultuszokba tömörülnek, legtöbbször Istenként tisztelve a mesterüket. Ezek a hívek a kultisták, akiket mindkét Egyház tűzzel-vassal üldöz.

A mélységiek nvéglegesen nem elpusztíthatók, de el lehet őket üldözni egy időre az anyagi világból. Ekkor részeivé válnak a saját börtönüknek, majd idővel, amikor ismét megerősödnek visszatérnek, de ehhez akár századok, vagy évezredek is szükségesek lehetnek. Csupán egy olyan mélységivel lehet egyáltalán ennyit megtenni, akinek már megtörték a pecsétjét. Isten szent ereje meg tudja sebezni őket, noha erre is csak a legerősebb papok képesek, az elpusztításukhoz szentemberek egész serege is szükséges lehet. A másik, ami képes lehet elűzni egy mélységit a világból, az pedig maga a teremtés, amely magában hordozza az Úr erejét. Noha a mágiával megidézett elemi támadások hasztalanok, a kovával meggyújtott fáklya, a puskaporral leomlasztott hegy, vagy a tenger hatalmas sós víztömege mind-mind képes a halandók segítségére sietni a szükség óráján.

Mélységiek, akik már megmutatták magukat:

- Zargat'hat: Ősi legendák szörnye, egyesek szerint a legerősebb az összes gonosz közül. A közelmúltban felébredt, és útjára indított egy eseménysorozatot, amiben a legtöbbek a világvégét látják eljönni. Csak a nefilimek tudják, hogy Bet'Sohar valójában az ő bilincse, Veronia neve pedig Zargat'hat valaha volt angyali nevéből származik, amely a Veroniel. Noha eddig nem úgy tűnt, mintha egyetlen kultistája is létezne, akik ott voltak a hatalmas események elszabadulásánál, azok tudják, hogy legalább egy van neki.

- Hoshekh: Veronia legnagyobb kultuszának alapítója és legfelsőbb irányítója. Sokat nem tudni róla, azon kívül hogy neve sötétséget jelent a nefilimek nyelvén (valamint egyezik a kilencedik egyiptomi csapás nevével) és egy rendkívül értelmes és rendkívül erős mélységi. Kultusza ahol csak felbukkan pusztítást hagy maga után, így elsőfokú prioritást élveznek a kultista ellenes erők szemében. Vezetőjük egy Serene Nightbough nevű tünde nő. Hoshekh pontos tartózkodási helye nem ismert, akkor már régen elpusztították volna, de sejthető, hogy valahol a Nyugati tengerek közelében található.

- Armaros: Másik ismert nevén „A kelet mélységije”, egy rendkívül titokzatos, rejtélyes, ugyanakkor korántsem megfontolt bukott angyal. Kevés, ám mindenre elszánt és végletekig kitartó kultista áll a szolgálatában, így bár kultusza nem terjedt el széles körben, gyakran bukkan fel itt-ott, mint bajkeverő. Kultistáinak időnként illúzió formájában kivetíti magát, ekkor egy lehetetlenül magas, fekete páncélos szőke tündének tűnik, tetszését pedig hátborzongató nevetgéléssel szokta kifejezni. Céljai egyszerűek, kiszabadulni a börtönéből és korlátok nélkül élvezni a halandók világa nyújtotta örömöket, a lehető legnagyobb káoszt elhozva ezalatt. Nem célja a pusztítás, de sajátos, sötét humorérzéke van. Elsőre könnyű azt hinni róla, hogy valójában jóindulatú, de nem az. Egyetlen mélységi sem az. Temploma Ir-Saar, a kapu városa, ami a hajdani tünde erdő keleti felén feküdt, ám a tündék kivonulása óta Finsterwald Veronia kontinense és Ir-Saar között terül el, ami sokat fájdítja szegény öreg mélységi amorf anyagát.

- Medkoksh: Ismertebb nevén Omega, ahogy a saját hívei nevezik, egy egyelőre ismeretlen tartózkodási helyű mélységi. Sajátjai közt gyengébbnek tartják, viszont annál tevékenyebb és szorgalmasabb. Kultistái a háború sújtotta vidéket járják, segítenek akin tudnak, hogy aztán így csábítsanak maguk közé újabb és újabb áldozatokat, kihasználva a szenvedésüket. Hívei ezért nem egyszer az igazság bajnokainak titulálják magukat, sokan saját akaratukból szegődtek mellé. A kultusz legutóbb Joannesburgban bukkant fel, ahonnan azonban az Veroniai Kegyelmes Isten Egyháza és a Protestáns egyház hívei elüldözték őket, megölve a vezetőjüket, Alfát.

- Egregoros: Az Eichenschild városa alatti angyaltárnában fogva tartott mélységi, egyesek szerint az ok, amiért az alapítócsaládok ezt a területet választották. Kifejezetten irritáló, nyekergő hangja van és általában egy fekete, tintaszerű vízfolyamként jelenik meg a város alatti barlangokban. Követőitől elvárja, hogy Istenként imádják, ám mióta Eichenschild egy romhalmaz megfogyatkoztak a követői. Ez nem tetszik Egregorosnak, így mindenkit igyekszik megkörnyékezni, aki néhány napnál tovább marad a romvárosban.

- Nemah: Az egykori Elatha alatt fogvatartott mélységi. Kifejezetten visszahúzódó, noha rossz nyelvek szerint jelenlétének köze lehetett a sötét tündék alacsony erkölcseihez. Kultusza gyakorlatilag nonexisztens, egyetlen ismert kultistája Darian Sageblood, de az ő személye is csak pár szerencsésnek ismert. A tündék kivonulásakor Elatha eltűnt, és vele együtt a Nemah-t fogvatartó pecsét is. Egyelőre nem mutatott túl nagy aktivitást, de ki tudja mikor bukkan fel, hogy a hatalmasok játszmájából ő is kivegye a saját részét.

- Isboseth: Egyike a kevés valóban szabad mélységinek. Vala Ir-Roboám városába volt bezárva a tünde erdő legdélebbi csücskében, ameddig egy tünde és egy nefilim el nem engedték, és azóta is komoly szerepe van a történelem alakulásában. Isboseth-et hajdan Azrael néven ismerte a világ, aki megsajnálta az embereket és fegyvert adott a kezükbe, amikor pedig az Úr hazahívta volna a mennyekbe, megtagadta a parancsot. Ez vezetett jelenlegi állapotához. Valahogyan sikerült testet készíteni magának és abban belepaszíroznia egy részét, így most visszataszító emberférfi képében járja a világot, ugyanakkor sötét aurája szinte azonnal elárulja, hogy nem egészen halandó lényről van szó még így sem. Amikor sikerült visszaszereznie a kardját a szintén mélységi Azazeltől, azt Abaddón, a sárkány megállítására használta és remélte ezen tettel újra bebocsájtást nyer a mennyek országába.
Tévedett. A kardja ismét elveszett, ő maga pedig Veronián maradt. Igyekszik ezt Isten akarataként megélni. Ezt még a déliek sem tudják, de azóta Isboseth Hellenburgot szolgálja, és megtanította az embereket és a Nebelturm vámpírokat, hogyan készítsék el a Seraphoknak nevezett fegyvereket, amik jó szolgálatot tettek a háborúban.

- Jerobeám: Jerobeám még angyal, aki épen csak rálépett a mélységivé válás útjára, ám minden erejével igyekszik visszatartani ezt a folyamatot. Eredeti alakjában elemi tűz, máskor egy Abaddón nevű hatalmas sárkány, de jelenleg egy nefilim kamaszfiúnak látszik. A test amiben él maga a börtöne, melynek pecsétje a nyakában lógó ökölnyi rubin. Jelenleg a Veroniai Kegyelmes Isten Egyházának vendégszeretetét élvezi, és egyelőre angyalként tartják számon. Ittlétét, ahogyan Isboseth, ő is az Úr akaratának tartja és igyekszik rájönni a létezése értelmére.